Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

Iskolai közlemények az 1913/1914. tanévről - IX. A tanintézet 1913 — 1914. évi története

hangzani, onnét a kéklő galileai tenger partjáról, a boldogság hegyéről az Úr szava : — „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent"! Szent Imre 8—16 éves koráig Szent Gellért oldala mellett sajátította el a hit elveit és a tudomány alapjait. Emellett — a hildesheimi annales tanúsága szerint — a fegyverforgatásban is állandóan gyakorolta magát. Mindezt oly lelkiismeretességgel s oly kitartó szorgalommal végezte, hogy még az olyan szigorú tanítómester is, mint sz. Gellért, ki vértanú-halállal pecsételte meg hitéhez való ragaszkodását, titkos bámulattal szemlélte s a jó atya előtt csak dicsérni tudta jól tanuló, kitartó szorgalmú kisdiák-fiát. Kedves Ifjak! Nektek is tanulnotok kell, hogy szegény árva hazánk intelligenciájának körében hazafiúi, társadalmi és vallási kötelességeiteknek eleget tudjatok tenni. Dolgoznotok kell egész életetek során, hogy elmondhassátok „csend- s viharban" : Szent hazánk! Megfizettük mind, mivel csak Tartozánk! Kedves Ifjak ! Ez nem frázis, ez nem üres szófia-beszéd ! .. . Kevesen vagyunk magyarok és „künn hatalmas, benn virágzó és szabad" csak akkor lehet kis országunk, ha hitéhez hü, európai műveltségű és munkás intelligenciája születik, amely „hat, alkot, gyarapít", amely ennek a drága földnek népét és mindenek előtt — önmagát tudja vezetni, irányítani az újúló eszmék forgatagos árjában! Ez az intelligencia pedig, Kedves Ifjak, jól jegyezzétek meg, csak az olyan tanuló ifjakból nevekedhetik fel, amely már itt az iskolában megszokta, hogy a mindennapi munkát nem szabad a latolgató, kalmár-számítás börzespekulációja szerint elvégezni, vagy megtizedelni, vagy egészen sútba dobni. Az ilyenek — a tapasztalás tanúsága szerint — az életben, először a fegyelmiek, majd a kenyértelenség s végül a teljes nincstelenség karmai között pusztulnak el. Az ilyenek azután — s ez az, ami magyar nemzeti szempontból a legfájdalmasabb — elvesztek a maroknyi magyarság még maroknyibb vezető képességű intelligenciája számára, ahol pedig minden emberre — tirátok is — nagy szükség van. S a ti helyetekbe olyan elemek kerülnek oda, akik előtt a mi Szent Imréink, a mi sz. Istvánjaink, a mi sz. Lászlóink, a mi sz. Margitjaink, a mi sz. Erzsébeteink puritán magyar világa idegen, akik megtagadják a két ősi, magyar nemzetfenntartó erőt: a vallást és a hazát!. . . S ti ezek mellett csak a fal-támogató statiszták vagy a glebae adstricti jobbagiones hitvány szerepét tölthetnétek csak be ! . . .