Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

Iskolai közlemények az 1913/1914. tanévről - IX. A tanintézet 1913 — 1914. évi története

2. Ünnepek. A tanintézet, amint szellemben és érzelemben lelkesedéssel kisérte a tanév folyamán kiemelkedő vallásos és hazafias mozzanatokat, úgy másrészt bölcs mérsékletet tanúsított a mármár túlságba menő, sok ifjúsági ünnepély tartásában és csak azokat tartotta meg, amelyek nevelő vagy szívnemesítő hatásáról meg volt győződve. Okt. 6.-án a vértanuk ünnepén, november 16.-án Eötvös József báró emlékünnepén és március Idusán tartott ünnepélyek műsorát a Faludi-Önképzőkör rovatában közöljük. November 5. Szt. Imre, a magyar ifjúság pártfogója napján tartott ünnepély sorrendje: 1. Ének Szt. Imre hercegről. Előadta az énekkar. 2. Beszéd. Tartotta Gondán Felicíán, tanár. 3. Szt. Imre ünnepén. Szavalta Berényi L., VIII. o. t. 4. November 5. Irta és felolvasta Horváth Gyula, VIII. o. t. 5. Szt. Imre. (Borián F.) Szavalta Somssich Andor, I. o. t. 6. A magyar ifjúság imája. Előadta az énekkar. Gondán Felicián tanár ünnepi beszéde: Kedves Ifjak! „Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében", kiált fel a költő, s hozzá még — gondoljuk csak meg — mennyi csapás, mennyi szenvedés sujtá maroknyi népünket itt, a nagy Duna határain épült kis országban! Ki voltunk téve — itt a népek országútján — külső ellenségeink ádáz dühének, belső ellenségeink alattomos ránk-támadásainak! S haj, a mondai „hadak útján", a fényes szép tejúton csak nem tűntek elé Csaba lovasainak segítségre robogó fegyverei —- egyszer sem ! Minmagunknak kellett, a saját erőinkkel átsegítenünk magunkat a végenyészetnek annyiszor ránk sötétlő örvényein ! Hisz olyan időket is megértünk, hogy a legnagyobb magyar költőnek a saját „Szózat"-át öngyermekeivel ama versszakok híjján kellett megtaníttatnia, amelyekben az ő lelke „a nagyszerű halál" sejtelmét zengte ki a lant idegein ! Mert nem akarta, hogy megőrjítse a gyermekei ajkáról is visszacsengő általános közvélemény hite: valóban most már itt „a nagyszerű halál, hol a temetkezés felett egy ország vérben áll" ! Hisz volt idő, mikor egy másik nagy költőnk félvak szeme világánál elvégtére már úgy látta, hogy „az ősz apák sirhalminál" a haza csillaga nem fog felragyogni többé és „más hon áll a nagy folyam partjára, más szózat és más keblű nép" ! De — Istennek legyen hála .— „él magyar, áll Buda még" ! Elmúlt minden csapás rólunk.