Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Visszapillantás a pécsi ciszt.-r. főgimnázium Faludi-Önképzőkörének ötven éves történetére

17 következő lirai beadványokat sorolja fel: Szomorúan fénylik . . . Ha szereti, hadd szeresse . . . Terhes felhők borítják be az eget . . . Hull a harmat a virágra . . . Merengés . . . Árva vagyok . . . Fenn a magas égen . . . B. E. emlékkönyvébe ... Oh nézz rám! . . . Emlékszel-e ? . . . melyek közül 3-at, névszerint Parragh Antalét, Vörös Nándorét és Francsits Pálét fogadták el, de az elnök ezekhez is hozzáfűzi, hogy ezek is csak mint kísérletek állják meg a helyüket. Az elnöki szó tehát elhangzott, mint a pusztába kiáltónak szava s a következő esztendők is csak meghozták dús tavaszi virágaikat a poézis mezején és bizony alig maradt Pécsett leányzó, akiről vagy akihez ne őrizne egy-egy titkos emlékverset vagy sóhajt a levéltár. Egy percre sem szabad azonban gondolni, hogy ez a versirási túltengés, ez a Váradi Antal koszorújára való törtetés a komolyabb tudományos és szépirodalmi munkásságnak nagyobb rovására esett volna, sőt megállapíthatjuk, hogy e második negyedszázad első két esztendejét a tudományok nagyobb felkarolása jellemzi. Az évkönyvek alaposan kidolgozott szép müveket őriznek, mint pl. „A 2-ik mexikói császárság és megdőlése" (Parragh Antal), „A magyarok műveltsége a vezérek alatt" (Rásky József), „A mübirálatról" (Maurer Mihály), „A spiritizmusról" (Meiszner József), „Földünk holdja" (Pauer Károly), „Az utolsó hegedűs" (Galovits Rezső) stb. Sok gondot fordítottak a szép előadásra és a szavalásra. 1888-ban külön bizottság alakult, melynek az volt a célja, hogy a kezdő szavalókat az arckifejezésben és kézmozdulatokban gyakorolja. Később ez a gyakorlat oda módosult, hogy a kezdő szavalók a helyszínén nemcsak megbiráltattak, hanem ki is javíttattak. Az észlelt hibákat pontosan feljegyezték s azokat minden személyeskedés nélkül felsorolták. A főszempont a gondolat és érzelem megfelelő tónusa és színezése, az értelmi hangsúly s az arcjáték volt. A bírálók után rendesen a vezető-elnök mondott, ha szükséges volt, külön bírálatot. Néha-néha megrója a hiányos készültséget, vagy rossz tárgyválasztást. De a szavalat érdemei sem maradnak homályban. Van rá eset, hogy idegen nyelven is szavalnak az ifjak, s ilyenkor a bírálat is azon a nyelven történik. így pl. Buday Dezső a klasszikus szavalatot latinul bírálta, mások a francia verseket franciául. Nem lehet figyelmen kivül hagyni azt a nagy gondviselést, mely a vezető elnök részéről nemcsak az irodalmi- munkásság, tanulmánykiegészítés és előadó művészet gyakorlásában állandóan megnyilvánult, hanem hogy az ifjúság jellemképzését is folyton éber szemmel kisérte. Az önképzőkör igen sok esetben jellemnevelőbb mint maga az iskola s dicséretűkre legyen mondva vezetőelnökeinknek, hogy ahol csak 3