Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Visszapillantás a pécsi ciszt.-r. főgimnázium Faludi-Önképzőkörének ötven éves történetére

13 az ily körök működése a házi önálló munkásságot el ne vonja, vagy tán egyoldalú, ferde irányban ne terjessze ; másrészt oly tanulókat, kik meg nem felelnek iskolai kötelezettségöknek, hatalmában áll az igazgatónak az«kat a körtől eltiltani. Az önképzőkör munkáinak nyomtatása tilos. A rendelet lesújtó hatással volt nemcsak az ifjúságra, hanem az elnökre is. Remegett a hangja, mikor bejelentette és megmagyarázta a szabályrendeletet, s minden erejét, ékesszólása egész készletét elővette, hogy szavaival ne elkeseredésre, hanem engedelmességre, ne elcsüggedésre, hanem lelkesedésre és fokozottabb munkásságra hajlítsa az ifjúság lelkét. A buzdító szavak lecsillapították az ifjakat s bár jóval kevesebb számban (az V. és VI. o. az új törvény értelmében nem iratkozhatott be) megalakult a működési körében megnyirbált önképzőkör az 1876 77. évre is és zavartalanul folyt tovább működése, csak az évkönyv-tilalom sebe sajgott a szivekben s a beadott művek száma esett le körülbelül ötvennel. Az évkönyv megtakarított költségeit teljesen a könyvtárra fordították úgy, hogy 1874-ben már 1224 mű állott az olvasó tagok rendelkezésére. Verbőczy eszméje volt az a kegyeletes hazafiúi gondolat, hogy elhunyt nagyjaink emlékére diszgyűlést rendezett az önképzőkör. Ilyen volt az Eötvös-gyászünnepély 1871-ben, aToldy Ferenc és Deák Ferencemlékünnepély 1876-ban, amelyeken az elnök maga mondta el remek emlékezéseit. Hasonlóképen megünnepelte a Kör 15 éves fennállásának emlékét is. Van az Önképzőkör történetének egy nagyon szomorú lapja, melynek olvastán fájó érzés szorítja el a szívet és könnyet csal ki annak is a szeméből, aki nem ismerte az erre a szomorú lapra került ifjút: Koczián Sándort, a Kör alelnökét, kit élte tavaszi virágában szakított le a kegyetlen halál. Könnyezze meg emlékét az iskolatárs, szórja tele virággal a rokoni szeretet sirját, én, zsenge munkáinak ismerője, azért fájlalom korai sirbaszálltát, mert az önképzőkörben őrzött irod. hagyatékai nagyszerű költői tehetségről tesznek tanúságot. Testi szenvedéseit fokozta a halál-sejtelem borzasztó érzése, legszebb ábrándjait belengte az elmúlás szomorúsága, a reménykedésnek hiúsága s gyönyörű költői kifejezésekben, hangulatokban sirja el panaszait. „Boldogság ! óh üres szó vagy te, Szivárvány, mely felettünk átlebeg, Mosolyogva, csalfán és aztán cserbe hagyva Az érte nyúló vágyteljes kezet." A viruló természet ölén keres vigasztalást, ennek csöndje, békéje meg-megnyugtatja beteg lelkét;