Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Iskolai közlemények az 1912/1913. tanévről - VIII. A tanintézet 1912—13. évi története

115 Hang Dániel, dr., a Pécsi Nemzeti Szabadtanítás licealis osztályának igazgatója, szabadelőadást tartott Londonról és környékéről. Lulay Simon, a Nemzeti Szabadtanítás Pécsi Egyesületében felolvasást tartott 1913. febr. 6. „Pompeji romjai" címen. Ugyancsak a Nemzeti Szabadtanítás keretében német tanfolyamot tartott. 5. A tanulók vallás-erkölcsi állapota. A tanári kar ama tudatban, hogy az ifjú sarjadék van hivatva arra, hogy a keresztény társadalomnak egykor oszlopos, erős támasza legyen; hogy a keresztény restauráció munkáját folytassa és befejezze: főtörekvésének és legfontosabb kötelességének tartotta az ifjúságot az isteni félelemben, a vallásos szellemtől áthatott, alkuvást nem ismerő életelvekben nevelni. A vallás megnemesíti a szívet, fegyelmezi az akaratot, felébreszti és megerősíti a kötelességérzetet, megvédi az erkölcsök tisztaságát. Csak a vallás-erkölcsös meggyőződés lehet alapja az egyéni és társadalmi boldogulásnak, a haza üdvének és felvirágoztatásának. E szent meggyőződés töltötte el a tanári kar minden egyes tagját és lelkesíti nehéz munkájában. E meggyőződéstől vezettetve arra fordította minden figyelmét nemcsak szóval, de példaadással is, hogy a gondjaira bízott ifjúság lelkének nevelése és szellemének fejlődése a Krisztus szellemében történjék. Ezért intézetünk nemcsak a vallástanításnak, vallásos nevelésnek adta meg méltó helyét munkájában, hanem az egész intézet szellemében, a többi tárgyakban és ügyességekben is iparkodott kiemelni azokat az etikai mozzanatokat, amelyek az embert Isten létére, tökéletességére, az iránta és a világgal fennálló kötelmeinek teljesítésére figyelmeztetik, a kath. ifjúságot hitének vallásában és gyakorlásában a jövő életküzdelmek közt reá várakozó megpróbáltatások elviselésére képesítik s amelyek megóvják attól az Isten nélküli modern tudománytól, mely a felkorbácsolt élvezetvágy, az emberben felszabadított állat, a féktelen önzés fegyvereível tör a legdrágább kincsünkre: hitünkre, magyarságunkra, fennmaradásunkra. A vallás-erkölcsös szellem ápolására intézetünk felhasznált minden módjában álló eszközt és példa, szó, alkalomnyújtás által igyekezett a tanári testület, hogy tanulóink szivében valláserkölcsi kötelességeik csirái megeredjenek, fejlődjenek, megerősödjenek. A hely szűke — sajnos — még ez évben sem engedte, hogy a Máriakongregációt, amely Rendünk többi intézeteiben már oly áldásosán működik, behozhattuk volna s meg kell egyelőre elégednünk a reménnyel, hogy az intézet kibővítése alkalmával részesülhetünk csak áldásaiban, amikor minden tekintetben megfelelő helyről fogunk a kongregáció részére gondoskodni. J