Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

VIII. A tanintézet 1911—12. évi története, 1. A lefolyt tanév ügymenete. Az első alakuló tanácskozmányt 1911. augusztus 30-án tartottuk meg. Az igazgató felhívja a tanári kar figyelmét arra a két momentumra, amely ma Európa-szerte foglalkoztatja a pedagógusokat : az egyéniséget jobban szem előtt tartó nevelő-rendszerre és az önmunkásságra való szoktatásra. Herder óta minden pedagógus foglalkozott azzal, hogyan lehetne az ifjúságban felébreszteni a munkakedvet és az önművelés vágyát. Mert hisz igazán eredményessé s gyümölcsözővé az a tudás válik, amelyet a tanuló magától, kedvvel tett magáévá ; csak az a munka lesz élvezetté, melyet nem erőszakoltak rá. Nagy bajokkal kell e tekintetben megküzdenünk, mert, sajnos, az önművelés és önmunkásság vágya nemcsak tanulóinkban hiányos, hanem még a mi közéletünkben sincs meg az alapos tudásnak és kitartó önálló munkának lelki szükséglete. A szülők és a tanulók fokozottabb mértékben számítanak az iskola és a tanárság elnézésére s ez utilitárizmusból indulva ki, a gimnázium ideálja iránt a gondolkozásmód mind inkább ellenséges. Pedig hát a gimnázium nem mondhat le a köteles bírálat őszinteségéről; a gimnáziumba való felvétel még magában nem adhat jogcímet ahhoz, hogy mindenki eljusson, vagy mindenkit erővel elcipeljenek a gimnázium végcéljához. A gimnázium célja nem az, hogy a tömeget, hanem hogy a nép jövendő vezetőit képezze ki; nem a sokak, hanem a kevesek, nem a gyengék, hanem az erősek, nem azok számára van, akiket oda erőszakolnak, hanem a jóakaratú és lelkes tanulók számára. Akiben a tehetség és a készséges, erős akarat is hiányzik, az kiselejtezendő minél előbb. A jó tehetség és a szilárd, készséges akarat ís az Istennek olyan adománya ugyan, mint a jó egészség, de azért mindkettő fejleszthető, irányítható, s épen ez a mi kötelességünk. Igazságtalan követelmény az, hogy a gimnázium minden tanítványát szellemileg teljesen kiművelve és a