Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

24 álló képessége, amely valaha fenntartotta, mikor készebb volt hazájában koldustarisznyával járni, mint kivándorolni idegenbe. Ma veszedelmesen hódít az ,,ubi bene, ibi patria" elv, melyet sok hamis próféta kürtöl világgá. A hazához úgyszólván tehát egyedül az ragaszkodik, aki egy darabot, amely megtermi számára a mindennapi kenyet, magáénak mondhat a haza földjéből. Föld után áhítozik a mi népünk, minden vágya ebben merül ki; ha ezt eléri, akkor ide van kötve, ha nem éri el, akkor hallgat a csábító szóra, amely tengerentúl is földdel hitegeti, vagy pedig gondolkodás nélkül bízza magát azok vezetésére, akik földosztogatással kápráztatják. Ezen megállapításokból igen szépen vonja le a következtetést, hogy azután konkrét javaslattal álljon elő. Véleménye szerint ugyanis aki a magyar népet itt akarja tartani határaink között és gátat akar vetni, legalább részben, a szociáldemokrácia romboló munkájának, mindenekelőtt gondoskodjék a földéhség kielégítéséről. Földhöz kell juttatni a népet: ezt kívánja a fajszeretet, ezt sürgeti a bölcs előrelátás, viszonyaink okos megfontolása, ezt parancsolja az árnyékát már-már előrevető veszedelem. Az államnak kell intéznie a dolgot; neki kell végrehajtania az igazság és a méltányosság alapján azt, amivel ellenségei hitegetik népünket: földet kell osztania. Erre a célra úgy az egyházi, mint a világi latifundiumoknak ama kisebbnagyobb részei szolgálhatnának, amelyekről birtokosaik — birtokuk nagyságának arányában és megfelelő kártalanítás fejében — lemondanának. Váltsa meg az állam először is az egyházi latifundiumok egyes részeit; adjon érettök négy százalékkal kamatozó papírt, a földet pedig lehetőleg olcsó áron, a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett, juttassa a nép birtokába. Szóval olyan módon csillapíttassék a nép földéhsége, hogy ezzel legfeljebb csak kis, könnyűszerrel elviselhető terhet vegyen magára. Az egyházi birtokok, amennyiben valódi rendeltetésöknek megfelelnek, úgyis kulturális céloknak szolgálnak. Már pedig lehet-e nemesebb célt szolgálnunk, mint a fajmagyarság megmentését ? Ámde természetesen eme nemes célra ugyanoly mértékben közre kellene működniök világi nagybirtokosainknak is. Nem kerülne a dolog oly nagy áldozatba, mint került annak idején a jobbágyság felszabadítása, ami bizony nagyon érzékenyen érintette az akkori kiváltságos osztályt. Természetesen igen sok kérdés függ ezzel össze mondja a tanulságos cikk befejezése, — épen ezért hozzáértők részéről beható tanulmányozást kiván. Nem is célozzák ez igénytelen sorok, hogy egyébnek tekintessenek, mint egy melegen érző, hazáját és faját szerető szív egyszerű megnyilatkozásának. Legfőbb boldogságát abban