Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

6 tozással megint kevesebb hazám iránt!" És boldogan számlálgatja: Már ötvennél többen vagyunk . . . Ez a dolgos ideálizmusa, meg nem roppanó munkakedve és lángoló lelkesedése nemzete ifjúságáért és művelődéséért, rabul ejtettek mindenkit, valaki csak megismerte. Tanítványai rajongva tódulnak köréje. Ezernél többen hallgatják rendesen előadásait, melyek alatt mintha kápolnává magasztosulna az egyetem nagy kupolaterme. Zsoltáros lelkesülés fakadt olyankor ott. Ahitat és szeretet. A tudomány áhitata s az egymásra találó lelkek szeretete. S ennek igézete elkisér az életbe és sok év multán is ott zsibong az emlékezésben. Ez volt Békefinek legnagyobb jutalma. Másra nem is vágyódott. A tudós világ elismerése, ha jól esett is neki, nem hevítette. Hideg szikra ez az égő fénycsóva mellett. Pedig ez is hullott reá bőven. A Magyar Tudományos Akadémia babért font homlokára, mikor 1896-ban levelező, 1908-ban pedig rendes tagjának választotta. Rendje megtette történetírójának. Az egyetem 1910-ben a dékánsággal tisztelte meg. A minisztérium bizalmából tagja lett a Budapesti Országos Tanárvizsgáló Bizottságnak, az Országos Közoktatási Tanácsnak, a Középiskolai Tanárképző-Intézet Tanácsának, a Műemlékek Országos Bizottságának. Egyéb tudományos egyesületek és társulatok pedig siettek nagy tudását és munkabírását a saját munkájuk részesévé tenni. Tiszteleti tagja a Magyar Pedagógiai Társaságnak, tagja a Szent István-Társulat igazgatóválasztmányának és Tud. és írod. Osztályának, a Történelmi és Földrajzi, az Orsz. Régészeti és Embertani, a Heraldikai és Genealógiai, a Magyar Irodalomtörténeti, a Szent László-Társulat, a Kath. Középiskolai Tanáregyesület, a Magyar Adria-Egyesület, a Dunántúli Közművelődési Egyesület igazgatóválasztmányának, örökös díszelnöke a Délvidéki Közművelődési Egyesület Budapesti Osztályának. Aki ilyen mélyen benn járt a tudományos világ szederindái között, annak valóban súlyos lehetett a helyzete, mikor a testvéri bizalom Rendje vezetésére hívta. Megértjük, amit első apáti körlevelében mond: „Mind a gimnáziumi, mind az egyetemi kathedrán boldog voltam s ilyennek tudtam körülöttem a tanítványok ezreit is. Ezért nehéz nekem a válás az Alma Matertói, mely szívesen foga-