Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

103 beszédet intéz a tanulókhoz. Különben is minden egyes tanár, de főleg az osztályfő és az igazgató nemcsak magyarázói, de éber őrei is a tanulók viselkedésének és kötelességöknek tartják az atyai szigorral is érvényt szerezni az iskolai törvényeknek; gyanús esetekben, hogy a baj csiráját is elfojtsák, a tanulókat lakásaikon is felkeresték az osztályfők. Igazi fegyelemről csak ott lehet szó, ahol a fegyelem a tanulók lelkéből fakad s nemcsak a külső hatások kényszere alatt keletkezik. Ép azért a fegyelem bázisává is a vallást tettük, amely egyedül képes megadni azt az éltető erőt, mely megőrzi az emberi szív romlatlanságát. Az állam, község, iskola, egyén fegyelmét s vele nyugalmát és boldogságát semmiféle rendőr és paragrafus nem biztosítja úgy, mint az a lélekből fakadó kényszer, a valláserkölcsi érzésen alapuló lelkiismeret, az az úgynevezett kisbíró, mely az embert mindenkor és mindenben a jó követésére s a rossz kerülésére szorítja vaskézzel. Sajnos, hogy nemcsak a diáktartók, de maguk a szülők sem nyújtanak segédkezet a fegyelmezésben, sőt az otthoni laza felügyelet, túlságos engedékenység, a társaságban, zsúrokon, stb. való szerepe által még tápot nyújt az amúgy is fegyelmezetlenségre hajlandó ifjúnak. Sokszor sajnosan kell tapasztalnunk, hogy helyben lakó intelligens szülő sem gyakorol mindenkor kellő felügyeletet serdülő fiai felett s majdnem azon kényszerhelyzetbe hozza az intézetet, hogy erősebb fegyelmi büntetéseket alkalmazzon. Még tőbb fegyelmezetlenségre ad tápot a társadalom és különösen a sajtó, amely sok esetben az iskola és a tanári tekintély lejárása által a tanulókban az iskola és a tanári testület lekicsinylését teremti meg és amelyben vakmerő viselkedésének pártfogóját találja meg. A mi törekvésünk a múltban is, de a jövőben is oda irányul, hogy mindazon alkalmakat és befolyásokat, melyek az ifjúságot tapasztalatlansága és könnyelműsége folytán jellemök egyenességében, erkölcsi maguktartásában veszéllyel fenyegetik, a megelőzés módszerével lehetőleg tőlük elhárítsuk. Tanulóink fegyelmi állapota ezek alapján jónak mondható. Bár egyeseket apróbb helytelenkedésökért, gyermeki csínjeikért többször kellett atyai intéssel, dorgálással, az iskolai törvények s engedelmesség útjára visszatéríteni, az erkölcsi vagy iskolai törvények nagyobb áthágása, mely szigorúbb intézkedést vont volna maga után, Istennek hála, egy esetben sem történt. Négy tanuló részesült igazgatói megrovásban, de azok sem súlyosabb erkölcsi vétség, hanem a kamaszkodó korral járó pajkos viselkedésök miatt. Tanulóinkban általán megvan a bizalom, tisztelet tanáraik iránt, megvan a tekintély tisztelete, amely nélkül fegyelem el sem képzelhető. Épen azért tanáraik jóakaró tanácsait,