Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Iskolai közlemények az 1910-1911. tanévről - Ösztöndíjas, jutalmazott és jótékonyságban részesült tanulók
65 # is, mikor már a feledés felhője gomolyog hatalom, szépség, hír és gazdagság felett. Zsinkó vonásai tán már homályosodnak az emlékezetben, áldó kezeit már porrá őrlötte a múlandóság ereje, de istenes szeretete most is és még igen sokáig fog élni, mint annak a fenyőfának az örökzöldje, melyet valami titkos erő varázsa helyez évenkint karácsonyi asztalunkra. Karácsony ünnepe ........Karácsonyi szeretet apostola..........Legyen hát a rávaló emélkezés egy mindig élő karácsonyfa, melynek évenként megújuló fényességébe hadd vonja be Zsinkó áldott nevét a kegyelet, ajándékaitól meg hadd víduljon fel a szegénység. Magára az alapítványra nézve a következőképen rendelkezünk: 1. Az alapítvány címe: „Zsinkó István karácsonyfája.“ 2. Az alapítvány célja: az örök kamatozásra letett 4000, azaz négyezer korona töke kamataiból minden évben, karácsony táján, a Pécsi Kath. Körben, lehetőleg ünnepélyesen, könyvjutalomban és ruhasegélyben részesíteni a pécsi kath. főgimnáziumba járó azon szegénysorsú és jó magaviseletü tanulókat, kiket a Pécsi Kath. Kör választmánya — a tanári kar kijelölése alapján — erre érdemeseknek ítélt. Ha időközben a pécsi főgimnázium elveszítené katholikus jellegét, akkor a jutalmazandók jelölése teljesen az említett választmányra, ennek megszűnése esetén pedig a pécsi rom. kath. megyéspüspökre száll át. 3. Az alapítvány kezelésére a Pécsi Kath. Kör választmányát, ennek netáni megszűnése esetére pedig a mindenkori rk. megyéspüspököt kérjük és bízzuk meg. 4. Az alapítvány-tőke két db. 41/2°/o-os Magyar Országos Kisbirtokosok Földhitelintézeti Záloglevélbe van fektetve, melyet megőrzés végett a Pécsi Kath. Kör választmányának adunk át. „És mi lelkünk édes hitével hisszük, hogy ez a karácsonyfa, mint hajdan a csodatevő vessző, a puszta sziklájából vizet, sok felmagasztosult érzést fog fakasztani a lelkekből. Ott áll majd körülötte a gazdag és elmerülve Zsinkó erényeinek emlékezetében, megelevenedik előtte az Ür szava: „Amit egynek cselekedtek e kisdedek közül, nekem cseleked- tétek,“ s megmozdúl benne a vágy, hogy bevigye az öröm és erény sugarait szegény felebarátja szomorú hajlékába! És ott áll majd gyermekével az anya s beszélni fog az aranyszívű papról, ki a szegények mindene, kinek a szegények mindene voltak! És körülállják majd a karácsonyfát a szgény fiúk és fáradt szemükben az öröm könnye csillan majd meg, mikor átveszik a holtkéz meleg ajándékait! És mi mindannyian boldogok leszünk, hogy a karácsonyfa fényességéből, mint égő csipkebokorból, mindenkor Zsinkó István szelleme szól
