Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből. T\ biblia és a fejlődéstan. »Egy szép éjszaka a hajó födélzetén valami anyagelvi fecsegés közepette Bonaparte a csillagokra mutatott és így szólt: »Beszéljenek az urak, amennyit akarnak, de ki csinálta mindezeket?«

1 A mult iskolái évi Értesítőben az élet keletkezéséről és fejlődéséről szólva mi is kérdeztük a természettudománytól: »Ki csinálta mindezeket?« Kicsoda az életnek ős forrása, kicsoda az élet fejlődésének irányítója, vezérlője? • Ezek a kérdések ama határon vannak, ahol a tudományos kutatás és a kinyilatkoztatás egymással érintkeznek. Mivel emberek vagyunk és pedig gyarló emberek, szinte kikerülhetetlenek a határvillongások. Erős hittel hiszem, hogy a hit és a tudomány, kultúránk e két hatalmas faktora között antagonizmus nincsen és nem is lehet. Ami a természettudományban igaz, az nincs ellenmondásban a kinyilatkoztatással, és ami ennek ellenmond, az a természettudományban sem bizonyulhat igazságnak. A mult, idők harcai ezt bizonyítják. A szélsőséges elfogultság rabjai, kik a hit és az egyház támadására egyetlen egy kínálkozó alkalmat sem mulasztanak el, unos-untalan előhozakodnak napjainkban is a fejlődéstannak, különösen egyik megfejtésmódjának: a darwinizmusnak és a mózesi teremtéstörténetnek ellentétességével. Minden eszmének megvannak a maga zelótái, kik fantáziával küzdve leminden nehézséget, kétségbevonhatatlan igazságoknak hirdetik a forrongó problémáknak többé-kevésbbé valószínű, vagy egyenesen valószínűtlen megfejtéseit. Csakhogy ez nem az az út, amely a természettudományokban igazságokhoz vjsz. A tudománynak új tanokkal szemben elutasítólag viselkednie nem szabad, ellenkezőleg foglalkoznia kell velük, mert a haladás csak az új irányokkal való foglalkozástól várható, de való-igaznak hirdetni a szubjektív nézeteket, nem vallana egyenes szándékra. A tudomány zelótái ép oly veszedelmesek, mint a vallás zelótái. Az elsők a vallás lekicsinylése, az utóbbiak 1 Emerson R. W.: Az emberi szellem képviselői. Budapest, 1894. 171. I.