Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

45 nélkül vág neki az életnek, akinek reménye sem terjed túl e tünékeny élet határain? Talán a becsület? Félő, hogy párbaj képességgé zsugorodik. Talán a sportnak, talán a tudománynak szeretete? Elismerjük ezek hatását is, de rögtön hozzá tesszük, hogy sem a test edzettsége, sem az értelem pallérozottsága nem fogja megóvni attól, hogy fellángoló szenvedélyeinek gyámoltalan és gyakorta boldogtalan áldozata legyen. Az ifjúság sokszor szennyes hullámok, mélységes örvények közé jut. Szivének tisztasága, becsületének szeplőtelensége áldozatul csak akkor nem esik, ha jól vértezve évezredek által kipróbált, viharedzett elveivel a vallásnak a földi élet megbecsülésével törekszik az örökkévalóság felé. Csak azokat nem ejtik tőrbe megtévesztő jelszavai azoknak, kik »kalózlobogóra« tűzik a tudomány, a haladás stb. nemes jelszavakat, akiknek a vallás örök igazságai szolgálnak világító szövétnekűl; csak azok birnak megállni az élet ezer vészei és viharai közepette, akik meg tudnak hajolni a Mindenható előtt. A fiatal ember csak a vallásos érzés tiszteletre méltó légkörében szerzi meg azokat a lelke legmélyéig ható erkölcsi igazságokat, azokat az erkölcsi gondolatokat, amelyek a 18 éves fiatalság veszedelmes éveiben hű Mentorként kisérik, hogy az élet ezer hazugsága legértékesebb javaiban kárt ne tegyen. De ennek a vallásos levegőnek mindenkor és mindenütt körül kell őt vennie: a családban, mely nevelését megkezdi, az iskolában, mely nevelését a családdal együtt folytatja, az életben, mely nevelését befejezi. Jellemének kialakulását ezen tényezők eredője szabja meg. A tapasztalás özönével mutat példákat, hogy, akik az iskolában tanítóiknak, szülőiknek öröme és büszkesége voltak, az élet küzdő terén elbuktak, szinte erkölcsi nihilizmusba sülyedtek. És a lesújtó ítélet az iskola ellen rögtön készen van, pedig az ily szomorú esetek legtöbbször csak azt bizonyítják, hogy az iskolai nevelés, még ha nem is volnának gyöngeségei, nem bírja pótolni a nevelés másik két faktorának mulasztásait. A termés nemcsak az elvetett magtól függ, hanem a talajtól is, melynek megmunkálását nem egyedül az iskola végzi és legfőképpen az időjárástól, melyről a közmondás is azt tartja, hogy a gyomnak, a gaznak édesanya, a veteménynek meg mostoha. A nevelésnek nincsen mindenható ereje. Az útfélre, a kősziklára, a tövisek közé hullott mag nem hoz termést. A nevelés három tényezője között legelsőnek, leghatásosabbnak tartom a családot. Az iskolán kivül álló befolyásokkal szemben csak a család érhet el valamit, az iskola majdnem semmit. A család hivatása magaslatán állva pótolhatja még az iskola mulasztásait is, elejét veheti még az élet romboló hatásának is, mely legfélelmesebben fenyeget a középiskola kapuinak bezárultakor az ifjúból férfiúvá fejlődés kritikus éveiben, de a családi nevelésnek, a szülői példaadásnak hiányát az iskola nem pótolhatja talán soha. * * *