Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

19 élet fenntartására, de ekkor a Földnek még nem is volt szüksége kívülről kapott melegre, elegendő volt saját belső melege. A Nap hőmérséklete és így az általa kisugárzott fénynek és hőnek mennyisége is lassan-lassan fokozódott. Ennek megfelelőleg először a Merkur, majd a Vénusz fürdött a Nap éltető sugaraiban, s a Marsra, Jupiterre stb. csak később következik el a napsugaras élet. Amint a Nap hősugárzásának fokozódásával a távolabbi bolygókon lehetővé válik az élet, a közelebbieken a nagyobbodó hőségtől el kell pusztulnia, ha csak légkörük szerkezete a Nap tűzét kellően nem mérsékeli. Ha ez igaz volna, legalább a belső bolygókon, nem jégbe fagyott az élet, hanem tűzben hamvadt el. Ki tudja a földi életet is nem tűz fogja-e megemészteni? 7. Naprendszerünk útban van az a Aquilae és az a Lyrae közt fekvő pont felé. Minő pályán, nem tudjuk, de a naprendszerek vonzása az egyenes vonalút kizárni látszik. Az időszaki csillagok fellobbanása arra mutat, hogy két csillag találkozott, összeütközött vagy pedig arra, hogy egy sötét csillag kozmikus ködbe jutott és a súrlódás termelte hőtől újra izzó, ragyogó csillaggá lett. »A világtér nyugvó láthatatlan ködtömegei azon kimeríthetetlen készletek, amelyekből a kozmosz új erőket kap«.

1 Ha a kihalt naprendszerek új életre ébredését a világködökben lehetségesnek tartjuk, akkor arra is van okunk, hogy még élettől duzzadó naprendszerünket vándorútjában az ily ködöktől féltsük. Ami lehetséges, az a közel jövőben is megtörténhetik. A hol a kis katasztrófák (A Földre naponként körülbelül tízezer métermázsa meteor hullik) mindennaposak, ott a nagyokat semmiféle tudományos okokkal kizárni nem tudjuk. Lehet, hogy Földünk halála a természet rendje szerint aggkorban következik be, de a természettudomány, mely Földünk természetes halálát biztosnak hirdeti, nem tarthatja lehetetlenségnek váratlanúl bekövetkező erőszakos halálát sem. A nagy meteorok Földünknek veszedelmes látogatói.

3 Ha valamely nagy üstökös-fejjel Földünk összeütköznék, ezen összeütközés Földünkre végzetes lenne.

3 Azok a fellobbanó időszaki csillagok, ki tudja, nem Földünkhöz hasonló és most pusztuló világok halotti fáklyái-e ? * * * Amit a természettudomány a Földnek és a rajta levő életnek keletkezéséről, fejlődéséről mond, összehasonlítottuk a biblia tanításával. Ha ezt az összehasonlítást kiterjesztjük a világ végére is, a kinyilatkoztatásnak és a tudománynak hármoniáját itt is konstatálnunk kell. Aki elfogulatlan lélekkel olvassa a Szentírásnak a világ végét hirdető helyeit, annak meg kell vallania, 1 Csemez J.: Nyugvó pontok a mindenségben. Term. tud. Közi. 1905. 405. 1. 2 Term. tud. Közi. 1909. 584. 1. (Kövesligethy). 3 Todd D.: Népszerű csillagászat. Budapest, 1901. 447. 1. és C. Braun: Kosmogonie. Münster, 1895. 340—346. 1. 2*