Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

ember állati származásának bizonyítékait nem a paleontológia, hanem az összehasonlító anatómia, szövettan, élettan, fejlődéstan szolgáltatja.« (U. o. 80. 1.) 1894. ápr. 30-án tartotta Margó Tivadar a Magy. Tud. Akadémia összes ülésén emlékbeszédét Sir R. Owen (1804—1892) fölött, ki 30 éves korától életének majdnem 90-ik évéig folytonosan a legnagyobb odaadással foglalkozott tudományos vizsgálatokkal, melyek az állatvilág majdnem minden csoportjára és osztályára és a morfológiai tudományok majdnem minden ágára kiterjednek. Munkáinak tanúsága szerint »nem tartozott az egyoldalú és könnyen kielégíthető«, hanem azon »igazi búvárokhoz és kutatókhoz, akik, amennyire lehet, a dolog mélyére, a természet lényegébe igyekeznek behatolni«. A tények konstatálásában igen óvatos; megítélésükben és a végkövetkeztetésekben pedig mindenkor éles kritikai ésszel járt el«. És ez az Owen, ki a XIX. század kimagasló búvárai közül a legkiválóbbak egyike, aki még »mint 80—86 éves aggastyán rövid hét év alatt 24 olyan eredeti munkát irt, amelyek mindegyike magában véve elegendő volna nevének megörökítésére«, a »fejlődési teóriát egészben véve a tapasztalati bizonyítékok elégtelensége miatt visszautasította, mert mint kutató és tudós mindig legtöbbre becsülte a tapasztalás útján konstatált tényeket és azokban legtöbbet bízott; sohasem volt barátja az oly hipotéziseknek, melyeket tények kellően nem támogatnak.

1 Ez okból természetes, hogy az eszmék darwinista irányú áramlatához nem csatlakozott. Annál kevésbbé helyeselte az ily elvont elméleti nézetek vagy elvek népszerű tárgyalását és előadását akár szóban, akár Írásban az avatatlan közönség számára, amelyeket ez megérteni úgy sem tud«.

2 Legyen ez felelet Gorka Sándornak legutóbbi megjegyzésére és legyen bizonysága annak, hogy nem a tények világánál terjesztették ki az emberre is a származástant. Bárminő legyen is a származástan felől a tudomány végső Ítélete, az embernek se etikai állását, se vallását aláásni nem fogja. Az életnek az a lehellete, amelyet a Mindenható az embernek orcájára lehelt, áthidalhatatlan szakadékként választja el az embert az állatvilágtól még akkor is, ha testét, amelynek révén az ember is a természet világába tartozik, lassú fejlődés produktumának tekintjük, amit hitünk sérelme nélkül megegyeztethetünk az írás szavaival: Alkotá tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából. Az ember és az állatok teremtése közt sz. Ágoston szerint az a különbség, hogy Isten az embernek szellemi lelket adott. Hogy az ember testét Isten minő anyagból és hogyan teremtette, nem tudjuk. A Szentírás ezt mondja: »Alkota tehát az Úr Isten embert a föld agyagából«. (Gen. II. 7.) 1 A Műveltség Könyvtára (Az ember. 42. I.) is elismeri, hogy a származástan nem teljesen megfigyelésen alapszik. 2 Dr. Margó Tivadar: Sir R. Owen élete és működése. Pótfüzetek 1894. 97-109. 1.