Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

hatóvá lett területeire. Ott az örök hó és jég borította területeken: az Arctogaeán volnának tehát a majmokkal közös ó'seink sírhalmai.

1 Mások az Indiai óceánba sülyedt Lemúriát-' és ismét mások az Atlanti óceánba sülyedt Atlantist tartják az emberiség bölcsőjének. A hagyomány szerint Ázsiában, Darwin szerint pedig ősi szülőink inkább az afrikai kontinensen éltek, mint másutt.«

3 A Műveltség Könyvtára (Az ember. 89. 1.) Ausztráliát tartja az emberiség őshazájának, mert a természetes fegyverek dolgában oly fogyatékos' ember csak ott fejlődhetett békességesen, hol erős fenevadak nincsenek. Az esetlen erszényesekre könnyű szerrel vadászott és e vadászás testi .és szellemi erejét növelve előkészítette a későbbi küzdelemre. Ezen meseszerű vélemények sokfélesége bizonyítja, hogy az emberiség őshazájára, bölcsőjére homály borul. Méhely sokkal egyszerűbben fejti meg ezt a nehéz kérdést; »Azt az ősalakot, amelyben még differenciálatlan állapotban szunnyadtak a leendő emberi bélyegek és amelytől az ember az antropoid majmokkal együtt származott, még mindekkoráig sem sikerült teljes határozottsággal kimutatni és úgy lehet, hogy sohasem is fog sikerülni, mert valószínű, hogy ez az antropoid majmokhoz hasonlóan szintén nyirkos rengetegekben tartózkodott, ahol csak nagyon kivételesen, nagyon kedvező viszonyok közt keletkezhettek kövü1 Az emberi nem őshazája. Term. tud. Közlöny. 1903.763. 1 (Dr.. Wilser L. előadása a német természetvizsgálók 1903. évi cassel-i gyűlésén) Dr. Wilser L. az ember ősére vonatkozólag egyebek közt a következőket mondja: „Hogy a közös ősök minő alkotásúak voltak, csak gyanítani lehet, minthogy ásatag alakjukra nem bukkantak és aligha is fognak rátalálni; ám ezeket mégis szükségképea oly tulajdonságokkal kell felruháznunk, amelyek épen úgy emberi, mint majomtulajdonságokká fejlődhettek. Képzeletünkkel az ősről a következő kép alkotható: középtermetű, sűrű hajjal fedett farkatlan teremtés, fejlődésre termett, de még kicsiny agyvelővel, erős állkapocscsal ós fogakkal, körülbelül egyenlő mellső és hátsó végtagokkal, kapaszkodó kézzel és lábbal." — Darwin ősembere Wilserétől nem egy vonásban különbözik. Darwin szerint pl. a mai ember legrégibb ősapái szőrrel födött, szakállas, farkos teremtmények voltak. A hímek fegyverként nagy és erős szemfogakkal voltak ellátva, amint a kérődzők is, meg a lovak is. A szemfogaknak eltűnése a kérődzőknél a szarvak kifejlődésével, a lovaknál pedig a metszőfogakkal, valamint a patákkal való harcolás módjával van összefüggésben. Az embernél az állcsontok és a fogak akkor kezdettek veszteni nagyságukból, amikor az ember ellenségei ellen való harcai alkalmával a kövek és a botok kezelésében ügyességre tett szert. (Darwin Ch.: Az ember származása. I. 82., 247. és II. 247. 1.) Szőrmezét a férfi vagy még előbb a nő nagyobb diszesség, nagyobb szépség, valamint a nagyobb tisztasággal egybe kötött egészség kedvéért vesztette el. (U. o. I. 88. és II. 370. 1.) 2 Ch. Darwin : Az ember származása. I. 533. 1. 3 U. o. I. 240. 1.