Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

rolgó viz is gyorsította. Az analógia megengedi, mondhatnánk követeli, hogy híggyük, hogy az álló csillagok is azon módon keletkeztek, mint Napunk és azonos talán hivatásuk is. Szerves élet a Földön csak akkor vált lehetségessé, mikor a kéreg már elég vastag volt; volt viz, levegő, világosság és a hőmérséklet kellő fokra szállt alá. Bár jól átgondolt, tetszetős ez az elmélet, bár tapasztalati alapokon

1) épült fel, mégis pálcát tört fölötte a tudomány, mert ellenkezik a mechanika törvényeivel és mert az észlelés sok adatát nem birja megfejteni. Érthetetlen a gyűrűk ismételt leszakadása és bolygókká tömörülése és a bolygóknak a Nap forgásával megegyező tengely körüli forgása.

2) A tömegvonzás és a centrifugál erő, melyek tusájának az ős ködgolyó szintere volt, mindenesetre állandóan működtek és így csak azt létesíthették, hogy az ősgömb lapos koronggá legyen. De ha már megengedjük is egy-egy gyűrű leszakadását, hogyan képződhettek ezekből bolygók? És ha megengedjük is a bolygók képződését, hogyan magyarázzuk meg elfogadható módon tengely körüli forgásukat ? Oly kérdések ezek, a melyekre a tudomány megnyugtató feleletet adni nem tud. A Mars belső holdja rövidebb idő alatt futja meg pályáját, mint a mennyi alatt a Mars tengelye körül megfordul; nyugaton kel, keleten nyugszik és némelykor kétszer is egyetlen egy Marsbeli éjjelen. »Ezen tény ellenkezésben áll mindazon nézetekkel, melyeket a naprendszer kialakulásáról magunknak alkottunk.« (Flammarion). Ugyanezt észlelik a Saturnus gyűrűrendszerének belső részeinél. Megérthetetlen, miért hajlanak a bolygók tengelyei különböző szögek alatt az ekliptikához. (Az Uranus és a Neptunus tengelyei majdnem az ekliptika síkjába esnek.) A köd-elmélet a bolygók egyenlítő síkjainak az eklip • tika síkjával való összeesését kívánná. Az Uranus holdjainak pályasikjai az ekliptikával 98°-ú szöget képeznek, minélfogva az ekliptikára vetített mozgásuk a többi holdakétól eltérőleg retrográd irányú. Ugyanezt tudjuk a Neptunus holdjáról is, a melynek ten') Naprendszerünk bolygói és holdjai valamennyien majdnem ugyanazon irányban és ugyanazon síkban keringenek a Nap körül és szintén direkt irányban és majdnem ugyanazon síkban forognak saját tengelyük körül. A theória által vázolt kialakulás különböző fázisai: alaktalan ködök, spirális ködök, fehér sárga, vörös, kihűlt csillagok, Saturnus gyűrűi szemlélhetők a világtérben. A theóriánál fiatalabb színképelemzés tanúsága szerint a naprendszer tagjai, sőt az összes csillagok a Földünkön ismeretes elemekből alkotottak. A geológia tanúsága szerint Földünk is átment az elmélet által vázolt fejlődésfokozatokon. Mindezek a jelenségek a vak véletlen játékainak nem tekinthetők. 2) Newcomb-Engelmann i. m. 630 és 633. 1.