Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

Galilei-pör. Kopernikus a régi geocentricus rendszert a heliocentrikussal helyettesítette. Földünk szerény, kicsinyke bolygóvá, az égnek szabadon lebegő csillagjává lett, mely naponkint megfordúl tengelye körül és évenként , körüljárja a Napot, mely bolygóival együtt másodpercenként 23 kilométernyi utat fútva meg halad az a Lyrae és az a Aquilae között levő pont felé. Archimedes kívánsága teljesíthetetlen. Nyugvó pontra a mindenségben nem lelünk. Álló csillag nincsen. A tapasztalatunknak hozzáférhető összes égi testek mozgásban vannak. Földünk 30 Km./sec. sebességgel halad pályáján, tehát 1800-szor gyorsabban halad a gyorsvonatnál és e mellett az egyenlítőn lakók a tengelykörüli forgás következtében másodpercenként 464 m. utat tesznek meg nyugatról kelet felé. (A Budapesten lakók 310 m-t). Bár hozzászoktunk már ezen igazságokhoz, mégis, ha figyelmünk rájuk terelődik, megfoghatatlanok. Ma már bebizonyított igazság, hogy nem mi vagyunk a középpont, a világ nem mi köröttünk forog, hanem a Föld kering a Nap körül és forog tengelye körül, de nem volt ilyen Kopernikus és Galilei idejében. »1543-ban, midőn a »De revolutionibus« megjelent, a rendszer, melynek védelmére irva volt, csak valószínűségekre támaszkodott«.

1) az öntudat és a gondolatnak az anyag mozgásából való keletkezését.« (46.) Az »Ember« cimű fejezetben megtudjuk azt, hogy az ember »ugyanazon természeti erőket, melyek őt létrehozták, értelme erejénél fogva készséges és hatalmas szolgálóivá tette és ezt a jövőben még nagyobb mértékben fogja tenni.« (141.) Már ez az egy-két idézet is igazolja jogosultságát e kérdésnek: Vájjon a szerző tanult-e valaha fizikát ? Büchner Lajos után megemlékezünk Haeckel Ernő »Welträtsel« cimű munkájáról, melyet fizikai szempontból O. D. Chwolson szentpétervári egyetemi tanár birált meg. Miután szinte sorról-sorra kimutatja »hajmeresztő« fizikai tudatlanságát, azt ajánlja Hackelnek, hogy ne felejtse el soha a XII. parancsolatot: »Soha se irj olyanról, a mihez nem értesz.« ! Jász Géza »A fejlődés törvényei« (Budapest, 1893.) cimű munkája reményt nyújt, hogy eljő majdan »azon kor, midőn az ember ismerni fogja azon egységes világ erőt, mely az egész világot alkotja s mozgatja, azon egységes világerőt, mely a világot annak minden részében teremti s élteti, azon egységes világerőt, melynek törvényei szerint fejlődik az egész világ annak minden részében.« (249. 1.) Érdekes volna tudni, miféle erő az a világerő, amely hozzá még egységes is, de semmiféle fizika felvilágosítást nem ad. Ilyen, a fizikában ismeretlen erőfajtákkal azon szerzőknél találkozunk, akik a hit elleni küzdelmükben állításaik tudományos alapjainak gyengeségét kifejezéseik nyerseségével akarják pótolni. A tudomány nevében tett állításoknak megbízhatóknak kell lenni, mert különben minden joggal megtévesztő szándékra következtethetünk. ') Houzeau: A csillagászat történelmi jellemvonása. 465. 1.