Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

telem ama jogos követelményével, hogy a végső okozat s az első ok között a teljes fejlődési folyamatot feltárja. Érdekes, hogy Helhvald miképen akar szabadulni eme kötelezettség alól, amelyet a tudományos művek természete szükségszerűen ró ki rá. Azt mondja, hogy a »miért« kérdése nem tartozik hozzá, mert az ő műve nem arra van szánva, hogy egy bölcseleti rendszer magyarázója legyen.

1) Nem lenne érdektelen megtudni, hogy akkor tulajdonképen mi célból készült ez a »Kulturgeschichte«. Vagy akkor miért nem az idealisták elméletét függeszti történeti adatai elé? Nem is lehet ennek a nyilatkozatnak komoly jelentőséget tulajdonítani, mert hisz a műből világosan meggyőződhetünk, hogy minden történeti jelenséget magyarázatokkal kisér. Cak az a rettentő falsum a rendszerében, hogy épen a legnevezetesebb problémák megoldását ugorja keresztül. A történelem hemzseg az intellektuális és spirituális erők vívmányaitól. Hol van a gyakorlati élettel igazolt elmélet, amely ezen erőknek a merőben állati életből való kifejlődését megmagyarázza ? Mindent elmellőzhetett volna inkább, mint ennek a kérdésnek alkalmas adatokkal történő megvilágítását. Nem állítjuk, hogy épenséggel nem érinti ezeket a problémákat. Am reméljük, maga sem számít oly naiv lélekre, amely előtt olyanféle nyilatkozatok, mint pl. az emberi lélek fogalmára az első tűz meggyújtása vezette rá az emberiséget,

2) vagy hogy a szellemi élet egyszerűen erősűrüsödés, axiómák számába mennének. Mi egészen közelbe óhajtunk férkőzni a lelki s a szellemi élet rugóihoz, mert szerintünk épen ennek a kérdésnek megoldása dönt az ú. n. történelmi materializmus létjogosultsága fölött. Minthogy Hellwald műve e téren nem nyújt tájékoztatást nekünk, főfő mesteréhez, Büchnerhez, kell fordulnunk. »A parány — tanítja Büchner — bárhol létezzék, bármily öszszeköttetésbe lépjen, bármily szerepet játsszék, akár a szerves, akár a szervetlen természethez tartozzék, mindenütt s minden körülmények között ugyanaz marad, mindig csak ugyanazon erőket fejtheti ki, ugyanazon hatásokat hozhatja létre.«

3) Később pedig : »Ha a szerves testek hatásai néha meglepőknek, csodálatosaknak, megfejthetetleneknek s a természetes erők hatásaival meg nem egyeztethetőknek látszanak, akkor e rejtélyesség nem a valóságos megérthetetlenségen, hanem a szerves világ vég nélküli s felette bonyolult összetételén alapszik.«

4) Nem lenne semmi kifogásunk eme tételek ellen, ha Büchner pusztán az emberi szervezet biológiai jelenségeire vonatkoztatná azokat. Ám az a következtetés, amely az emberi gondolatot eme vegyi folya') I. m I. k. X. I. '-) I. m. T. k. 71. 1. ••') I. m. 198. 1. 4) I. m. 196. 1.