Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

nem a történelem fölött, mint valami víz fölött lebeg, hanem benne működik.«

1) Maguk az objektív jelenségek a leghathatósabb ellenőrei mindenkor a felvett alapvető princípium igazságának. A történetírót kutató munkássága az adatok végtelen labirinthusába vezeti. Nos, a mű eszmei célja lehet a legalkalmasabb fonál, amelynek kalauzolására a legszebb sikerrel bízhatja magát az emlékek milliói között átvezető utakon.

2) »Végre is ilyen cél kitűzése nélkül a történelem még egy gyermekmese mértékét sem ütné meg, mert maguk a gyermekek is megkövetelnek az elbeszélésekben bizonyos érdekességet, azaz egy legalább sejthető célt, amellyel az események és cselekedetek valamifajta vonatkozásban vannak.

3«) A jelen módszer lényege természet szerint megteremti ama szükségességet, hogy a történelmi kutatás egyetemes jellegű legyen.

4) Ha úgy fogjuk fel a történet jelenségeit, hogy azok bizonyos apriorisztikus jellegű ideák megtestesülései, nem a szórványosan jelentkező, merőben individuális tünetek teszik kézzelfoghatóvá ezen meggyőződés helyességét, hanem a kifejező tények gazdag sorozata. Ha pedig a történetíró induktív eszközökkel törekszik eljutni azon alapokhoz, amelyek, mint eszmei objektivitások, a jelenségek bizonyos csoportját informálják, a munka eredményének értéke egyenesen az egyes esetek mennyiségétől függ. Egyébként is a múlt idők jelenségeinek vizsgálatánál közvetlen tapasztalat nem áll a kutató rendelkezésére. Következőleg pusztán a tényeknek s ezek kapcsolatainak alapos tanulmánya szerezheti meg számára azt a történelmi autopsziát,

3) amely az objektiv igazság megállapításánál kikerülhetetlen követelmény. Kár lenne áltatni magunkat avval a gondolattal, hogy a történelmi problémák megoldásánál a kutató egyénisége ép úgy háttérbe szorulhat, mint a kísérletekkel dolgozó tudományszakokban. Olyan törvény ez, amelyet még sohasem váltott valóra a reális élet. A mindennapi tapasztalatok csak arra az igényre jogosítanak fel Der Geist ist es, der nicht über der Geschichte, wie über den Wassern schwebt, sondern in ihr webt." Hegel : I. m. 455. 1. 2) V. ö. Dr. Ballagi Aladár akad. székfoglalójának kivonatát: A spanyol inquisitió-ról. Akad. Ért. XV. k. 12. f. ; továbbá dr. B. kutató működésének egész irányzatát. Ugyancsak: Comte: Cours de philosophie positive. Paris, 1869. Tom. I. pg. 12. 3) „Eine Geschichte ohne solchen Zweck, ohne solche Beurteilung wäre nur . . . nicht einmal ein Kindermärchen, denn selbst die Kinder fordern in den Erzählungen ein Interesse, d. i. einen wenigstens zu ahnden gegebenen Zweck und die Beziehung der Begebenheiten und Handlungen auf denselben." Hegel

: I. m. 453. 1. 4) Dr. Ballagi : I. m. Akad. Ért. XV. k. 540. 1. 5) Dr. Ballagi Aladár: Colbert, 4. 1.