Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

tek meg. A megfigyelés hiánya szüli a felületességet, féltudományt kontár alkotásaival, kapaszkodó törekvéseivel együtt. A tanuló figyelmét lépten-nyomon rá kell szegezni a tárgy lényeges elemeire, a dolog erkölcsi oldalára, kiemelni benne azt, ami igaz, jó, szép és hasznos. Akkor egy régi irodalmi műben nemcsak az ódon nyelv furcsaságait, egy számtani feladványban nemcsak nehézségét, Tacitusban nemcsak a holt nyelv hiábavalóságát s egy szoborműben nem csupán a ruhátlanságát veszi észre, hanem inkább azt, ami benne maradandó, erkölcsi és képző. Tán különködésnek tűnik fel, ha az emlékezet nevelésében is az erkölcsi elvet kívánjuk tenni uralkodóvá. A régi iskola kiváló figyelmet fordított az emberi szellem ezen becses adományára. Azt mondták, annyit tudunk, a mennyit emlékezetünkben tartani képesek vagyunk. Sok szép klasszikus irodalmi darabot vagy részét kellett betanulni, a többi tudományban is fő szerepet vitt a memória gyakorlása. Helyes, hogy korunk az előbbi rendszer túlzásait korlátozta, de époly helytelen volna az ellenkező véglet. Az emlékező erőt erkölcsi alapon műveljük, ha rá csak oly dolgokat, oly ismeretanyagot bízunk, melyek érdemesek a megőrzésre, melyek mint életigazságok az ember erkölcsi kialakulásának emelői lehetnek. A tapasztalás bizonyítja, hogy az ifjú emlékezete hívebb, ha tankönyvből, tanár előadásából valami hibás vagy elhibázott tapad hozzá, másrészt szívósan ragaszkodik ahhoz, mit tanáraitól hallott. Azért főfigyelmet érdemel, hogy a tanuló emlékezete semmi gáncsolandót, semmi téves tanítást ne vihessen magával az iskolából, ellenkezőleg az élet nehéz próbái, küzdelmei, kísértései között emlékezete oly elveket idézzen fel lelkében, melyek képesek lesznek megvédeni őt a sorscsapások, veszélyek idején. A képzelet a művészet alkotó munkájának, az alkotásaiban való gyönyörködésnek feltétele. A mesterség, tudomány, gyakorlati élet sem nélkülözheti. De lehet az élet nyomorának forrása is. Csak az a képzelet jogos, mely erkölcsbe nem ütköző képekből, színekből szövi szálait. Az igazság égi mását nélkülöző, az erkölcsi elv tisztaságát beszenyező képzelet fonák képzelődéssé, beteges, bűnös érzelgéssé fajulhat, mit nyomon követ a keserű kiábrándulás vagy jogos megtorlás büntetése. Az ifjú képzelete készséges, eleven és munkás. Serkentésre alig szorul, fontosabb itt az irányítás, fékezés. Midőn az ismeretanyagban levő rejtettebb szépségek titkába vezetjük őt, résen legyünk, hogy képzelete helytelen irányt ne vegyen. Ha bizonyos jelekből következtethetjük, hogy üres ábrándozás, az élet megrontója vesz rajta erőt, idejében vissza kell vezetnünk őt a komoly munka, erkölcsi hivatásának, a reális életnek talajára. Akkor lelke mindvégig megőrzi a szép iránti