Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

nemcsak fordítani kell tudni, hanem azok belső tartalmát, erkölcsi elveit, a mennyiben ma is helytállók, kiaknázni ; a modern nyelvekben a gyakorlati cél mellett a gondolkodás, érzés egész új világa, a népjellem egészen új tipuszai jelennek meg előtte, a mely világ, amely fcipuszok más módon, más eszközökkel, de ugyanavval, sőt fokozottabb buzgalommal törekszenek az emberiség közös céljának: a boldogság, az erkölcsi eszme diadalának elérésére. Az erkölcsi elv uralmának élő példatára a történelem. E tudományról újabb időben perverz elméletek jönnek forgalomba. A történelem nem tudomány, semmi értelme, haszna, azért nem is való iskolába. A természeti morál ezen Don Quijotejai minden áron tudósoknak akarnak feltűnni s mivel új igazságot felfedezni képtelenek, neki mennek egy régi igazságnak. Mit nekik a történelem hazugságainak tanítása ? Hogy az ember ép a történelem segélyével az arasznyi lét köréből kiszáll, emlékezetével visszatekint a letűnt ezredek homályába, képzeletével előre a jövő századok ködébe? Mit törődnek ők, hogy az ember ősidőktől fogva ösztönszerűleg iparkodott megörökíteni élete folyása emlékeit kőlapon, ércben és papyruson ! Ok már nem tudják bevárni, míg bolygónk déli sarkáról megindul a rettenetes jéghegy, hogy eltemesse az emberi tudás s alkotás összes emlékeit. Ok feltűnni vágynak, vadultan neki mennek a robogó vonatnak, sivár leikök dermesztő jegét rázúdítják ép az élet mesterének nevezett stúdiumra. A szociál-izü theória hadat üzen a történelemnek, mert belőle nem a has evangeliuma, hanem az erkölcsi eszme uralmának tanítását olvassa ki, a munka- és kötelességteljesítés terén érdemesebb jogát látja érvényesülni, az emberiség küzdelmeit héroszok körül csoportosulni. Semmi sem oly fontos, mint hogy az iskola a történelem adataiból megállapítható igazságokat, mint erkölcsi tanulságokat, gondosan kihüvelyezze s a tanuló lelkébe vésse. Mutasson rá mindenekelőtt, hogy az emberi szabadság, féktelenkedés jogos és jogtalan harcainak közepette is mindenütt feltűnik a providenciális kéz, melynek hatalmával szemben hasztalan az emberi erőlködés, másrészt hogy a rombolás, zsarnokság, elaljasodás minden korszakában az erkölcsi eszme győzött az anyagelviség fölött, törvény a személyen, szabadság az önkényen, érdem a léhaságon. Korunk minden békekonferenciái, a népjólét előmozdítását célzó minden állásfoglalása mellett sem lehet mellőzni az államok életét szaggató háborúk ismertetését, melyek uralkodók, vezérek, hősök neveihez fűződnek, de mit a régibb történeti módszer kevésbbé méltányolt, mindenesetre jogosúlt s ma már meg is van. hogy a történelem necsak a viharok rajzát, ne csak egyének