Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

tudomány olyan irányú művelése, terjesztése, mely a valláserkölcsi elvet nem támadja, mintha tudomány és valláserkölcs ellenségek volnának, egymást kizárnák, sőt szövetségesének ismeri a maga céljainak s az emberiség nagy céljának, a boldogság megszerzésének elérésében. S igy a nevelés egy intézetben, egy államban csak akkor áll valójában az erkölcsi elv hatása alatt, ha annak nemcsak a hiterkölcstan, mint a többi tudományon kivül álló, avval ellenkező valami, hanem a tudomány egész komplekszuma iparkodik érvényt szerezni. Amiért a nevelésnek már érintett erkölcsi szellemén, tradícióján kivül elengedhetetlen, hogy az egyes profán szaktárgyak mindegyikében erkölcsi szempontból kifogástalan legyen a tanításnak anyaga, kifogástalanok legyenek az eszközök, tan- és olvasókönyvek, szemléltető eszközök úgy, miként azok felhasználása, kezelése. Ne féljen, ne is restelkedjék egy tanár sem kiejteni Isten nevét, tanításába beszőni a valláserkölcsi motívumokat, mert korunk nemcsak vakmerő ily motívumok létjogának megtámadása-, de szégyenlős is azok megvallásában. Nem egy tanférfiu beszédje, irása szinte mesterségesen iparkodik elkerülni, nehogy véletlenül Isten nevét kiejtse, vagy a másvilág gondolatát megpendítse, miként azok a szürke tósztok, melyek az eszme győzelmét, az erő hatalmát, az örömek hosszú sorát deprekálják, azok az emlék-, halotti beszédek, melyek az elköltözött dicsőségének halhatatlanságát magasztalják ahelyett, hogy egy jószivből eredő requiescatot mondanának lelke üdvének megszerzésére. A nevelőnek nem kell fáznia Istentől, sem elzárkóznia a valláserkölcsi dolgok érintésétől alkalom adtán. Nincs oly profán tudomány, nincs az életnek egy napja, mely a tanárnak alkalmat ne nyújtana e tekintetben az erkölcsi elv érvényesítésére. Alkalmat nyújtanak erre a humánus és reálszakok, a nyelv-, leíró-elbeszélő, értelmi tudománycsoportok egyformán már csak abban is, hogy az ész, a tudomány korlátait, a létező világ véges voltát megismertetve, a végtelen lény felismerésére utalnak, ismereteink, érzelmeink, vágyaink használatát, törekvését a földi boldogság múlandóságának szemléltetésével az örök boldogság felé irányítják. Magunkat jobban megértetni kívánván, kissé konkrétebb alakban is megvilágítjuk felfogásunkat. Vegyük a különböző nyelvek tanítását úgy, amint a középiskolákban van. Egy érettségi vizsgálatot letett tanulót ha megkérdezünk arról, hogy tulajdonkép mi is a nyelv, annak jelentősége különféle viszonylataiban, sokféleségében, hogy miért tanult több nyelvet az iskolában, valószinüleg azon a kevésen kivül, mit talán a filozófia propedeutikában tanult a nyelvről, mint a gondolat egyik eszközéről, a kifejezés természetes fejlődéséről s azokon a sablonos formulákon kivül, miket a stílustanban elsajátított, valami mag-