Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

a magyar ifjúsági védőerő zászlója 1872-ből. A két piros közül a kisebbik magyar nemzeti, a nagyobbik horvát lovassági zászló 1747-ből, végül a közöttük levő kisebb, fehér zászló a pécsi vadászok gyalogcsapatáé 1827-ből. Most pedig tartsunk szemlét a középső szekrényben elhelyezett finomabb cserépedények felett. A 98. szekrényben u. n. fajánsz-edények, ónmázos és festett kancsók láthatók a XVIII. századból. Népies jellegű díszítéseik külön is érdemesek a megfigyelésre. Alul finomabb, fehér cserépedények vannak a miskolci, tatai, pápai és helyi gyárakból. Ezek a közönséges cserépedény mellett a maguk idejében szaloncserép számba mentek és díszítéseikben a gyárosok művészetre is törekedtek. E tekintetben a XVIII. században és a XIX. század elején kiválik aholicsi (Nyitra m.) gyár. E holicsi edényekből ami múzeumunknak Hetyey SámueJ, püspök ajándéka folytán igazán gazdag gyűjteménye van. A 101. és 103. szekrényben a különféle alakú tálak és födelek a jellemző, gyümölcsöket ábrázoló fogókkal mind holicsiak és egykoron a püspökök díszebédein szerepeltek. Utánuk (105. sz.) porcellán edények következnek, legnagyobb részük ó-bécsi porcellán a XVIII. század végéről. Sokon csak egyszerű kék diszítés látható, de néhány darabon meglepő a színek tarkasága, főként pedig az aranyozás, mely ez edényeket oly híresekké tette. Nagyon szépek a rokokó Ízlésben készült s virágokkal díszített tálak és tányérok is. A mult idők keramikai emlékeihez természetszerűen csatlakozik a jelen keramikája, melyet az V. szobában a Zsolnay-féle kiállítás mutat be. A gyár legelső termékei a két ablak közti 129. szekrényben vannak. Innen kiindulólag akár az alakítás, akár a színezés szempontjából a műtárgyak egész halmazával ismerkedhetünk meg, melyeknek részletes leirása már szaktudóst kiván. Itt csak a főbb csoportokra akarjuk felhívni a figyelmet u. m. az ablak melletti 130. szekrényben az áttört díszítésekre, a világossággal szemben (124—125. sz.) az eozin edények csoportjára és figurális művekre, a középen (131. sz.) látható elefántcsont-mázas darabokra és a körülöttük levő apróságokra, melyek mindegyike valódi művészi alkotás és némelyik aprólékos kidolgozásával a türelemnek valódi próbaköve. Szemlélődésünk közben találunk csontporbetétes (127. sz.), római (127. sz.), hun (123. sz.), perzsa (123. sz.) és japán (126. sz.) edényutánzatokat, továbbá építészeti tárgyakat és képeket. Föl van állítva a gyár nagynevű alapítójának, Zsolnay Vilmosnak szobra is, kinek korszakalkotó munkássága megtermékenyítője és az egész művelt világ által elismert dicsősége a magyar iparnak.