Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

azonban a múzeum igazgatójánál történt előleges bejelentés után mindenkor nyitva áll. A múzeumnak ez idő szerint 4 osztálya van: természetrajzi, régészeti, ipar- és képzőművészeti. Tervben van még néprajzi és könyvtárosztály létesítése. A természetrajzi osztály bemutat egy csiga és lepkegyűjteményt, néhány borszesz-készítményt a Quarnero állatvilágából és vagy 100 drb madarat. A falak más hely híján Pécs régi képeivel és egy-két nevezetességének fotográfiájával vannak tele aggatva, mig egy szekrényben koponyák, egy másikban őslénymaradványok, főként mammuth vázrészek láthatók. Leggazdagabb a régészeti osztály, egymaga három szobát foglal el és ép ezért az oktatásra legalkalmasabb. Vegyük tehát sorba e szobákat és lássuk, mit tanulhatunk bennök. A természetrajz helyiségéből a kőkorszaki régiségek osztályába lépünk és megkezdjük szemlénket az 1—3. szekrénynél, a hol pattintgatott kőeszközök vannak kiállítva. Mit látunk? Kovaszilánkokat és lent (3. sz.) vaskosabb kovadarabokat, u. n. magköveket kagylóstörésü felülettel. A kovaszilánkok különböző alakúak és ennek megfelelően más és más célra szolgáltak. Lehettek vakarok, kések, fúrók, nyíl- és lándzsahegyek. Ugyanitt fekete színű, üvegszerü obszidiánköveket is látunk és ütőköveket, melyek marokra fogva a kalapácsot helyettesíték. A következő szekrényben (4—6.) már másforma kőeszközök vannak. Először is nagyobbak, azután a felületük sima, azért csiszolt kőeszközöknek is mondjuk őket. Alakjuk és használatuk szerint vésők, gyalukövek, az 5. sz. szekrényben buzogányok, balták, kalapácsok és kapák. Az alul levő nagy kövek csiszoló és őrlő kövek. Egy lépéssel tovább menve (7—9. sz.) agancs- és csonteszközök ötlenek szemünkbe. Különösen sok a szúró eszköz: tőrök és csonttűk, de akadnak közöttük balta és kalapács is. A vadkan-agyarak és kagylók egykoron ékszerek voltak. Lent, valamint a jobb sarki fatáblán kidolgozatlanok az agancsdarabok, azonban mindegyiken látható egy-egy vágás vagy fűrészelés, az emberi kéz munkájának tanuja. Az ajtón tul (10—12 sz.) agyagtárgyakat találunk. Először is nézzük meg a vízszintes szekrényben kiállított különböző színű agyagokat. Ezek képezték az edények nyersanyagát, de nem tisztán, hanem össze keverték homokkal, a mint ez a sarokba támasztott és ketté tört agyagtömbön látható. Az a kis darab, nagyon flnomszemü veres agyag festékként szerepelt, melyet a mellette levő homokkővel dörzsöltek szét. Vannak itt még agyagkarikák és golyók, az ősember lakásának faláról