Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

Adatok a tanintézet 1904/5-ik évi történetéhez

Tordai Ányos, dr., ápr. 11-én az intézet ünnepségén méltatta a 48-as idők jelentőségét; felolvasást tartott a Pécsi Katii. Körben • Virágvasárnapja kódexeinkben» címen. Több szépirodalmi és eszthetikai cikket közölt különféle lapokban (Karácsony kódexeinkben, Régi apácák regulái stb.). 5. A tanulók valláserkölcsi állapota. Végig tekintve korunk bajain, társadalom és egyén elégedetlenségén, forrongásain, lehetetlen észre nem venni, hogy mindez azért van, mert az emberek elfordultak Istentől, igazság helyett a tévely karjaiba dőltek, letértek az erkölcs útjáról. Korunk Isten helyébe a természetet hajlandó tenni, annak kultuszával felcserélni a vallást, az igazságot a szent (!) szubjektív meggyőződés helyettesíti, míg az erkölcsöt a tisztességgel, legfeljebb fegyelemmel iparkodnak pótolni. Ennek a szabad gondolkodásnak férges gyümölcseit ízleli és élvezi korunk. De maga az általános elégedetlenség mutatja legjobban, hogy nem ezek a gyümölcsök azok, melyekre jelenben és jövőben szüksége van az emberiségnek. A természeti erők buta kényszerűsége nem nyugtatja meg az emberi szivet azokért a szenvedések-, igazságtalanságokért, melyeket az ember arasznyi életében tűrni kénytelen s melyeket csak a Gondviselés bölcs intézkedésébe vetett hit képes kiengesztelni. A szubjektív meggyőződés felforgatja a fennálló rend alapjait, megsemmisíti a tudomány tárgyi kritériumait, szakembert, tudóst, tekintélyt félrelök útjából, hogy önző céljainak érvényt szerezzen. A tisztesség, fegyelem, altruizmus igen sokszor csak palástja a korrupció szennyének, mely ha fellebben, előtűnnek az érdek tisztátlan indítékai. Ismervén e világnézet érveit s azok tarthatatlanságát, tapasztalván a történelem és mindennapi élet könyvében nyilvánvaló szomorn következményeit, intézetünk jellegének s szellemének is megfelelően az Isten dicsőségén, félelmén s megbízható tudományon alapuló vallás s a belőle folyó emberi, hazafiúi s társadalmi kötelességek teljesítésében nyilvánuló erkölcs kultuszát tekinti tanító, nevelő feladata iránytűjének. Tehát nemcsak tanítani, de nevelni is kívánta és igyekezett növendékeit. S ebbeli tevékenységét nem korlátozta a vallástani órákra, hitoktatásokra, hanem kiterjesztette munkásságának minden mozzanatára. A vallás-erkölcsös szellem ápolását különösebben és külső módon is nyilvánította avval, hogy lelkiismeretesen résztvett az egyháztól előírt vallásgyakorlatokban. Imával kezdtük és végeztük az előadásokat, a téli időszakot kivéve naponkint szt. misét, vasár- és ünnepnapokon az ifjúság szt. beszédet hallgatott, tanulóinkat állandóan és alkalmilag a vallásos élet gyakorlatára, jó erkölcsök, emberi és hazafias erények követésére buzdítottuk: hálára, alázatosságra, türelemre, engedelmes-