Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1902

Az ötletes irályról. Értekezés

12

Vagy: 1. Folyam kebled hányszor repeszti meg

Hajó futása s dúló fergeteg ?

A seb mi hosszú és a seb mi mély,

Minőt a szivén nem vág szenvedély.

2. Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó,

A seb begyógyul s minden újra jó.

3. Az embersziv ha egyszer megreped,

Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.

Petőfi.

Az ellentét alapján több következtetést is kapcsolhatunk bizonyítássá; sőt ellentétbe helyezhetünk különálló műveket is. Petőfinél »A két vándorában a hazáját elvesztett patak és a honára lelt fiú van szembe állítva; vagy külön művekben Petőfinél »A kutyák dala« és »A farkasok dala.«

8. Egyenlőség alapján létesített kapcsolatok : Csöbörből vödörbe. Eben kutyát. — Egyik tizenkilencz, másik egy híján húsz. A fronte praecipitium, a tergo lupi. Incidit in Scyllam, qui vult vitare Charybdim. — Vagy Petőfinél :

A halál két neme áll előttem,

Nem tudom, hogy melyiké leszek ;

Nem tudom, pedig szeretném tudni:

Éhen, vagy szomjan halok-e meg?

B) Benső vonatkozás van valamely dolog és annak bizonyos szempontból vett elemei között Ezen szempont többféle lehet a kategóriák szerint. Mondhatom, hogy »az ember testből és lélekből áll» ; mondhatom: »az ember eszes érzéki lény«; mondhatom: »Isten az embert agyagból alkotta, melybe halhatatlan lelket lehelt«; mondhatom: «az ember önző, haszonleső lény, aki, mikor másokkal jót tesz, akkor is a saját hasznát keresi.« Az első fölrészelő meghatározásban az ember továbbá a test és lélek úgy viszonylanak egymáshoz, mint az egész a részeihez. A második, logikai meghatározásban (genus proximum, ultima differentia) az ember továbbá az eszesség és érzékiség úgy vi- szonylik, mint a tartalmazó és a tartalom. A harmadik, genetikus meghatározásban az Isten és az ember, továbbá az agjmg és az ember között az ok és okozat, az anyag és belőle alkotott, az előzmény és következmény viszonya van. Alig a legutolsó, körüliró meghatározásban az ember továbbá az önzőség és haszonlesés között az a viszony van, ami van a jelzett név és jelző tulajdonságai között. Azon belső vonatkozások tehát, amelyeknek alapján két dolog között kapcsolatot létesíthetünk: az ok és okozat, előzmény és következmény, egész és részei, tartalom és tartalmazó, tárgy és tulajdonságai közötti viszony, egyszóval az »oksági« viszony.