Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1902
Adatok a tanintézet 1902/3-ik évi történetéhez
104 inkább ki van téve a betegségnek, mint a tartózkodó ; betegségei, sérülései nehezebben, hosszabb idő alatt gyógyulnak. A szeszes italok a legnemesebb szerveket: szivet, tüdőt, vesét, idegrendszert, gyomrot támadják meg, gutaütésre, gyuladásokra, reumás és iszkiatikus betegségekre hajlamosítanak, nem említve a delíriumot, mely annyi áldozatot követe] a mértéktelen ivók soraiból. A szellemi élet terén gyengítik az emlékező képességet, az ítélő erő működését, a figyelem-ösz- pontosító tehetséget, amelyekkel szemben kifejlesztik a reflexurnokból eredő akarati gyengeséget s a külső behatásokból folyó szórakozottságot. Tapasztalati és kísérleti tényekből megállapították, hogy az alkoholtartalmú italok az általános munkaerőt a közfelfogás ellenére nem csak hogy nem fokozzák, de tetemesen csökkentik s hogy ember, állat egyaránt szeszes ital után legfelebb percekig mutat nagyobb elevenséget, melyre csakhamar rohamos erőhanyatlás s kifáradás következik. Innen egyes külföldi gyárakban csak absztinens munkásokat alkalmaznak, egyes biztosító társaságok szeszivó egyéneket fel nem vesznek, bornemiszáknak befizetéseit pedig leszállítják. Az elmebetegek, öngyilkosok nagy százalékát szeszélvező emberek szolgáltatják. A szeszes italok csak a zsírlerakódást mozdítják elő a szervezetben, a mi ha már magában véve betegség nem volna, nem adnák magukat oly sokan a soványító kúra alkalmazására. A szeszes italokkal járó szervezeti bajok átöröklődnek, amely átöröklésben törvényszerűség uralkodik. 2. A kérdés erkölcsi oldalát tekintve, mindenkitől távol áll, hogy a szeszes italok mértékletes élvezetében bűnt keressen és találjon. Csakhogy nehéz és sok embernek lehetetlen megítélnie, hol végződik a mértékletesség s hol kezdődik az iszákosság határa. Tapasztalás szerint a mértékletes ivókból lesznek a mértéktelenek, élvezőkből a részegesek s a részegséget már alig lehet feloldani az erkölcsi és jellembeli fogyatkozás vádja alól. A mai morál és judikatura ugyan elnéző a részegségből eredő undok tettekkel szemben, enyhítő körülménynek veszi sok esetben a részeg ember esztelen és bűnös cselekedeteit. A régi kor és minden idők nagy gondolkodója, Aristoteles, szinte azt tartotta, hogy a részeg ember önkénytelenül s esztelenségből műveli a rosszat, de a beszámíthatóság és felelősség terhe alól nem mentette fel őt, mert a részegnek eszénél és szabad akaratánál fogva hatalmában állott volna az iszákosságot meg nem szoknia, le nem részegednie. Ismételjük, szemeink előtt nem a mértékletes, hanem a mértéktelen ivó erkölcstani képe lebeg. De a kellő mérték eltalálásához nem kis fokú szellemi és akarati erő kívántatik, ami főkép az alsóbb néprétegeknél igen sokszor hiányzik; mert a szeszes itallal is úgy van
