Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

3 készség nyitott utat a társadalomban való érvényesülésre, a legmagasabb tisztségek elnyerésére. Épen ezért az előadókészség volt, mondhatni oktatási rendszerüknek majdnem kizárólagos czélja; ezért ők is nem annyira az ismeretközlő reális tanulmányokban képezték magukat, mint az értelem- és gondolkodásedző tárgyakban, a grammatikában, rhetorikában, Jegfőképen pedig a philosophiában. Főkép ez utóbbitól várták a legnagyobb támogatást az ékesszólás elsajátításában; amint ezt Cicero ismételten kimondja: «Esse igitur perfecte eloquentis, puto, non earn solum facultatem habere, quae sit ejus propria, fuse lateque dicendi; sed etiam vicinam ejus atque fmitimam, (dialecticorum) scientiam assumere» ; a tökéletes ékesszólónak, azt hiszem, rendelkeznie kell nem csupán azon készséggel, mely azzal jár, a bőbeszédűséggel; hanem meg kell szereznie a vele rokon és kapcsolatos tudást, a helyes gondolkodást. Különben Cicero ismételten ki is mondja, hogy ő ékesszólását nem a rhetoroknak, hanem a philosophusoknak köszöni; így ezzel leplezetten is kimondja, hogy az ékesszólás alapját a helyes gondolkodás, a gondolatok rendezettsége képezi. Ezért náluk a szónoki képzésnek betetőzése volt a görög philosophusok hallgatása és a bölcselettel való foglalkozás; hisz a rómaiak nagyobbrészt bölcselők is voltak és viszont; mintha csak Zenónak ezen mondását tartották volna szemük előtt: «Philosophia est instar manus in pugnum compressae et complicatae ; eloquentia instar manus explicatae» ; a bölcselet ökölbe szorított, az ékesszólás kinyitott kézhez hasonló. A scholastikusok iskolái lényegben a rómaiak oktatási rendszerét fogadták el; és így az előadókészség fejlesztésére, főkép a dialektika tanításában a gondolatok rendezésére kiváló súlyt fektettek. Csakhogy ebben, mint a rómaiak is. ők is túlzásba estek; a mennyiben a dialektika tanítása később nem annyira a gondolkodás rendszerezésére, mint szőrszálhasogató distinctiókra és Aristoteles nyomán alkotott műszavak halmazának fölállítására terjeszkedett ki. A 16. században oly nagy hirnévre jutott Sturm-féle iskolák oktatási rendszerének alapját szintén az előadókészség fejlesztése képezte. A kilencz évi tanfolyamból hetet a szabályszerinti és a szép nyelvezet elsajátítására, a két utolsót a gondolatok rendezésének gyakorlására, a rhetorikára és logikára fordították. A Jézus-társaságabeli atyák hírneves iskoláiban még a Sturm-féle iskoláknál is több gondot fordítottak az előadókészség megszerzésére, úgy, hogy a többi, a szónoki képzésre nem vonatkozó tanulmányokat, az úgynevezett <• eruditiótcsak a rendes tanórán és tanfolyamon kivül tanították. (Browning Oszkár: A nev. tört.) A gondolatok rendezésének tanítására pedig szintén két teljes évfolyamot szenteltek, még pedig a «praecepta pauca, pluríma exercitatio» elve alapján. j*