Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

11 a szoros térbeli, elbeszéléseiben a pontos időbeli sorrendet. Azonban ezekhez annyira ragaszkodik, hogy beszédjében későbbi mozzanatra nem képes térni addig, míg az előzőket sorba nem szedte. Az ilyen szegről-végre, tövéről-hegyére való leírások és elbeszélések megszokottak Homeros szónokainál és követeinél, a népmesékben, a köznép előadásában. a törvényszéki tárgyalások tanulatlanabb vádlottainál. Ezek azonban nem képesek a szoros térbeli vagy időbeli rend megtartása mellett egyes mozzanatokat a többiek fölé kiemelni; vagy pedig valamely fontosabb mozzanaton kezdeni az elbeszélést és attól számítani a térbeli vagy időbeli sorrendet. És így nem tudnak valamely közben kérdezett mozzanatra rátérni, «ad rem» szólani mindaddig, míg az időbeli és térbeli sorrend lépcsőfokain keresztül oda nem jutottak. Ezen sorrendet pedig teljesen mellőzni és a dolgot rokon, azaz külső vagy belső vonatkozás alapján álló csoportokba foglalni épen nem képesek. Ilosvai Toldi életéről, születésén kezdve haláláig, időrendi sorrendben számol be; míg Arany János egy alkalmas jelenetet ragad meg, azt emeli ki. a szükséges előzményeket pedig később szövi be. Az ilyenek a trójai háború elbeszélését Leda tojásánál, «ab ovo Ledae», kezdenék és nyomrólnyomra haladva jutnának csak a tizedik évig, a melyen kezdeni Homeros elégségesnek tartotta. Míg a térbeli sorrend szigorú megtartása nagyon leltárszerűvé teszi a leirást, addig az időbeli sorrend nyomon követése fárasztó krónikás modorúvá teszi az események előadását. Épen ezért szükséges a legtöbb esetben a szoros térbeli vagy időbeli sorrendtől eltérni az előadás könnyebb, kellemesebb folyása miatt. Es pedig úgy, hogy tárgyunk leírásában vagy elbeszélésében egy fontosabb mozzanatot ragadunk meg kiinduló pontúi és az előzményeket később, alkalom adtán szőjük bele előadásunkba; vagy pedig úgy, hogy egy fontosabb részletet középpontúi választunk és a köré csoportosítjuk a többi szálakat; vagy pedig úgy. hogy a térbeli és időbeli sorrendet egészen elhagyjuk és rokoncsoportok szerint sorakoztatjuk a megrostált ismeretanyagot, A gondolatmenetben legtöbb hibát oly dolgok elbeszélése alkalmával találunk, a melyeknél okoskodásra, következtetésre, bizonyításra, czáfolásra van szükség. Ugyanis az ilyen elvont dolgok logikus egymásutánját megépíteni, az egyes részek összefüggését megkötni, a részeket kellő fejlődés szerint fölállítani s fejleszteni és végül a csúcspontot kiemelni már csak az elméletileg is képzett és gyakorlott emberek sajátja. Az ilyen rendszeres, logikus gondolkodásmód elsajátításában már veszedelmes lenne követni azt az epicuri szabályt: «pasan paideian feuge.» Hanem épen ellenkezőleg nagyon is nélkülözhetetlen a kellő elméleti ismeret, a kezdettől való szoktatás, a logikai fegyelmezettség