Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901
133 sos és hazafias munkássága iránt táplált nagyrabecsülésemet olyformán nyilváníthatnám, hogy némileg anyagi helyzetükön is segítsek. Ezen fontolgatás között állott lelki szemeim elé azon intézmény, mely hivatva volna egyházmegyém róm. kath. tanítóságát anyagilag is felsegélyezni az által, hogy fiúgyermekeiknek — ha különben tehetségesek — a középiskolák látogatását, a tanítóképző tanfolyamok nyilvános végzését csekélyebb költség vagy ingyenes kosztozás mellett lehetővé tegye. Amit így magamban tervezgettem, ft. papságom és magának az érdekelt tanítóságnak áldozatkész közbejöttével főkörvonalakban már kialakult: a Tápintézet a folyó iskola-év elején Isten kegyelméből megnyílott és fentebb körülirt rendeltetésének — habár szűkebb keretben — átadatott. Nehogy azonban ez intézmény alap hiányában mindjárt első létében megbénuljon, vagy, különösen ha isten az élők sorából hamarosan kiszólítana, teljesen megszűnjék : mai napon készpénzben örök alapítványként 50.000, irva: ötvenezer koronát tettem le a pécsegyházmegyei alapítványi hivatalban kezelés és gyümölcsöztetés végett, kérvén a főtiszt, székeskáptalant, hogy alapítványomat elfogadni, felelős gondossága alatt megtartani szíveskedjék. Az alapítványra nézve a következőket határozom és rendelem: 1. Az alapítvány «Hetyei Hetyey Sámuel pécsi püspök alapítványa az általa létrehívott Tápintézet javára* nevet viselje. 2. Rendeltetése : az egyházmegye róm. katholikus iskoláiban alkalmazott szegényebb javadalmazásu okleveles tanítók fiúgyermekeinek, ha azok Pécsett valamely középiskolába {gimnázium, reáliskola), avagy a püspöki tanítóképzőbe járnak, a Tápintézetben ingyenes vagy félingyenes élelmezést biztosítani, avagy ha a Tápintézet bennlakásra kibővíttetik, ugyanott ingyenes vagy félingyenes helyet és ellátást nyújtani. 3. Ha valamikor egyházmegyém róm. katholikus iskolái áJlamosíttatnának és igy szorosan vett •felekezeti» tanítóink nem lennének, a Tápintézetet, illetve Convictust akkor is fenntartandónak akarom és óhajtom, hogy ez esetben alapítványom kamatai a 2. pont értelmében az egyházmegye területén működő oly római katholikus vallású tanítók fiai javára fordíttassanak, amely tanítószülők különösebben kitűnnek egyházias és hazafias szellemük és a magyar nyelv terjesztése körül kifejtett buzgalmuk által. 4. Ha pedig a Tápintézet vagy Convictus egyáltalán fenntartható nem lenne, alapítványom évi kamataiból 200—200 (kettőszáz) koronás ösztöndijak osztassanak ki egyházmegyém a 2. eshetőleg a 3. pontok-