Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

12(5 lentőségét Nemes Tivadar tanár fejtette ki magas szárnyalású s hazafias motívumokban bővelkedő beszédhen. Az önképzőkör záróünnepét máj. 18-án tartotta meg. Végül a tanévet ünnepélyes Te Deummal zártuk be. 3. Látogatások. Intézetünk kegyura, mélt. Vajda Ödön, zirczi apát úr, ápr. 19—24-ig végezte hivatalos látogatását, hogy tudomást szerezzen a rendház és tanintézet anyagi és szellemi állapotáról. Mint az előző években, ez alkalommal is megtett mindent, mi a tanintézet fejlődésére, színvonalának emelkedésére szükséges. Nagyságos Spitkó Lajos, tankerületi főigazgató úr, márcz. 7—1 l-ig látogatta intézetünket. O is a nála megszokott lelkiismeretességgel figyelte meg a tanintézet életének minden mozzanatát, s tapasztalatait, mély szakérteleme s ismereteinek gazdag tárából merített észrevételeit a márcz. 11-én megtartott értekezleten közölte a tanári testülettel, teljes megelégedését s elismerését fejezve ki a tapasztaltak felett. Másodízben a június 9-12-ig tartó szóbeli érettségi vizsgálat megtartására jelent meg közöttünk. 4. Jótékonyság. Fentebb az ösztöndíjasok s jutalmazottak rovatában, a segélyző egyesülettel s könyvtárral kapcsolatban megemlékeztünk azon nemes áldozatkészségről, melylyel társadalmunk egyes kiváló alakjai, az irgalom tónyeinek apostolai, intézetünk iránt viseltettek a múltban s viseltetnek a jelenben. Bizonyítéka ez azon üdvös befolyásnak, melyet a társadalom intézetünk folytonos fejlődésére gyakorol s összefüggésben áll azon jelenséggel, hogy városunkban a közművelődés szelleme termékeny talajra talált. Kevés intézet van hazánkban, mely ösztöndíj, jutalom s egyéb segély czímén annyi támogatásban részesíthetné növendékeit, mint intézetünk. Ez egyik magyarázója azon keresettségnek, melynek az intézet örvend, midőn tanulóinak száma egyre emelkedik. És ez így van jól. Mert nincs oly biztos és gyümölcsöző hely, hová a Takarékosság filléreit, a Jótékonyság áldozatait nagyobb haszonnal helyezhetné el, mint az ifjúság, a jövő reményének, elméje és szíve. Az iskolának nyújtott segély a legszebb és leghálásabb áldozat. Az elme fénye, a szív nemessége nem a jólét, az előkelőség szüleménye csupán. A porban is van rejtett kincs, melyet megkeresni érdemes fáradság, felemelni a legragyogóbb erény. Az ideális állapot, hogy minden ember ingyen, a közgond révén jusson a tanulás, nevelés, szóval közművelődés eszközeihez, mi természetes joga s egyik rendeltetése az embernek, — ez az állapot messze van, s tán utópia. De ahhoz közelebb juttatni az arra érdemest, kinek sorsa mostoha, a társadalom főkötelessége, a