Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901
6 kevésbbé fontos a tudományos gondolkodást, a mint az iskolai tanulmányok folyamán meghatározásokban, felosztásokban és bizonyításmódokban változatosan érvényesül, általánosabb szempontból is megvilágítani. feltárva a helyes gondolkodás szigorú törvényességét és útjait, melyeket öntudatlanúl a közéletben is követ minden józan gondolkodó». Majd a magyar nyelv tanítási módjának tárgyalásánál általános átjelzéssel szolgál arra nézve, hogyan czélszerű az olvasmányokat és Írásbeli gyakorlatokat végezni, hogy ezek az előadókészség fejlesztésére szolgáljanak. De mindezen tapintatos és czélszerű útmutatások nincsenek kellő rendszerbe foglalva, összhangba hozva és szembeszökően föltüntetve. Ugyanis a magyar nyelv tanításában, a melyet az előadókészség fejlesztésének főtényezőéül tekintenek, a revideált tanterv helyreállította ugyan a természetes fejlődést, a fokozatos haladást és a kellő összhangot, a melyet eddig a balladáknak és a drámának közbeékelt idővesztő tanítása megzavart; de az elemektől kezdve a legfelső fokig keresztül vitt folytonos rávezetéssel, inductióval való haladás, oly helyen is, a hol az ilyen találósdi játék egész fölösleges, csak időfecsérlésre jó és gátolja az ismeretek szükséges és gyorsabb elsajátítását. A gondolkodás fegyelmezését, így a dispositio elsajátítását, a logikai szabályok által való edzés és azok alapos elsajátítása nélkül nagyon bajos elképzelni. Ezért helyes a Ratio Educationis fönnebb idézett rendelkezése, mely a logikát a rhetorika tanítása előtt és tanítása közben sajátíttatja el az ifjúsággal. A mi rhetorikai tanításunk előtt, vagy azzal kapcsolatosan is, nem találjuk meg a logika tanítását. Az csak a legutolsó hónapokban szerepel, ott is a scholasticismusba esés félelméből a gondolkodás tüzetes szabályainak lehető kerülésével. Továbbá a tanterv az előadókészségnek megszerzését nagyon sok tényezőnek közreműködésétől várja; az erre vezető eszközöket elcsepegeti a helyett, hogy azokat egy, ezen czélra egyenesen haladó mederben egyesítené. Mert «A tanári karnak egyértelmű munkásságára számot tart. ..; ha nem tud minden egyes a közös czél érdekéből mind a tárgyak fölfogásában, mind a követendő tanmenetre nézve nemes önmegtagadással meghajolni az összesség előtt, meg nem valósulhat teljességgel és részJeteiben a tananyag megfelelő és életrevaló szervezése-, mondja az Utasítás. De ha e közmondás: «Sok bába közt...», «A ki sokat markol,...» nem lenne is igaz, és ez az ideális közös czélratörés, egyöntetű eljárás lehetséges volna is, akkor is háttérben maradna a régi oktatási rendszereknek egy meghatározott czélratörő, egy kézben egységesített, tervszerű vezetése mellett.