Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

22 következő nagy szünet' alatt azonban régi baja ismét elővette; s az a szív, mely másokat oly igazán t-urtott szeretni, önmagát megemésztette és Inczédy Dénes drága életét kioltotta* Ezen napon volt a «Veni Sancte». Ezt még megvárta. S midőn az ifjúság az Úr nevében megindult munkájára, ő is nyugodtan kelt messze útjára — az örökkévalóságba. Az öt év előtti általános örömünnep most mély gyászra vált, A kik akkor életében ünnepelték, most halálában megsiratták és megtisztelték. A cziszterczi rend és a tanári kar megsebzett szívvel állta körül ravatalát, hiszen az ifjúsággal együtt ő vesztett vele legtöbbet, Pécs városa hű polgárát díszsirhelylyel tisztelte meg s nevéről utczát nevezett el. A volt tanítványok pedig, ismét mesterök szelleméhez híven, filléreiket koszorú helyett ösztöndíj-alapítványra adják össze elhunyt tanáruk emlékezetére. A társadalom minden rétegéből, de főleg a hálás szülők oly rendkívüli számmal jelentek meg végső tisztességére, hogy Magyarországon cziszterczi rendtagot ilyen nagy részvéttel még nem temettek el. Sírja, mely előttünk most ismét bezáródik, ott domborúl a múlt század határvonalánál. E sirra leteszem a Magyar Paedagogiai Társaság koszorú ját, melyet nem csinált virágból, hanem Inczédy élete szálaiból fontam. Ezen sírban' elporlik az a kéz, mélynek munkáját ezrek és ezrek áldják: el az ajak. melyről annyi boldogító szó lebbent el: el a szemek, melyekből annyi jóság, bizalom és szeretet sugárzott ki: el a sziv, mely mások szeretetében önmagát rombolta szét; el az a gyenge test, mely oly nagy lelket takart. De megmarad örökre a sírján ez a koszorú, — az ő élete és tettei, hirdetvén minden nemzedéknek, hogy Inczédy Dénes, a fanári pálya dísze, a magyar szerzetestanár mintaképe, a cziszterczi rend kiváló tagja, a magyar nemzeti művelődés lánglelkű harczosa, a haza hű fia és a magyar ifjúság szerető atyja iiolt. Legyen áldott az ő emlékezete! millenniumi Emlékkönyvében. 239—283. 1.) — 10. Visszapillantás hazánk ezer éves múltjára. (A pécsi cziszt. r. főgymn. 1896. évi Értesítőjében. 1896. 8—17. 1.) — 11. Irt költeményeket is, melyekhen lelke haza sír az édes anyjához. Ezek nyomtatásban nem jelentek : a kéziratot meg, saját kívánságára, halála után, meg kellett semmisíteni. (L. H. pécsi cziszt. r. főgymn. tanár szives közlése.) * Főbb életrajzi adatai a következők: Született 1843. aug. 27-én Egerben (Heves vm.); a cziszterczi rendbe lépett 1859. szept. l7-én ; egyszerű fogadalmat tett 1864. szept. 22-én: főgyinnasiumi tanár lett Pécsett 1865. október havában; misés pap lett 1866. okt. 8-án: ünnepélyes fogadalmat tett 1867. szept. 22-én; pécsi főgyinnasiumi igazgató és a cziszterczi rendház főnöke lett 1889. julius havában ; meghalt 1900. szeptember hó 5-én.