Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1898

talni, hogy a tartalom mindig ugyanaz, csak a külső burok, a ruha változó ; a hang Ezsaué maradt, csak a test Jákobé. Ez a külső burok : az uj, megnyerő alak, a szép előadás. Ezzel a százszor tárgyalt ismere­teket és eszméket is ujakká, érdekesekké és tetszőkké varázsolhatjuk. Az elvont fogalmaknak, az emberi sziv hangulatainak festésére pedig csak a szemléltető és élénk előadás képes. Hisz ezek számtalan vonat­kozásainak, a kedélyhangulatok folyton más-más hullámzásainak, temér­dek változatainak ecsetelésére, — minthogy azok száma végtelen, — az emberi nyelv elég szóval nem is rendelkezik. Tudatossá válásuk (aper­cipialásuk) alkalmával ezek csak oly elmosódott hatást gyakorolnak a lélekre, mint a ködgomolyon áttörő halvány, szétfolyó világosság, a mely­nek tüzetes körvonalazására közvetlenül képesek nem vagyunk. Ezen »szavakkal nem mondható«, ki nem fejezhetőknek látszó képzeteket és hangulatokat csak képekkel, hasonlatokkal és az alakzatok alkalmazásá­val vagyunk képesek megjeleníteni. Annak pedig, hogy másokban czéljainknak megfelelő hangulatot ébreszszünk fel, a zene után a szemléltető és élénk előadás a legalkal­masabb eszköze. Mivel minden érzéki hatás, képzet, szemlélet bizonyos hangulattal jár, természetesen ezeknek másokban való fölkeltése utján is képesek vagyunk hangulatot fakasztani. De mivel hangulataink föl­serkedésére nem annyira a direkt képek, mint az állalok associatio ulján létrehozott képzetek és hangulatok vannak leginkább befolyással: azért a hangulatok fölébreszlésére is az associált, képzetek, vagyis a szemléltető képek gyakorolnak legnagyobb hatást. Epen ebben áll a szép irály legnagyobb művészete, mondjuk, titka. Társítás (associatio) utján a képzeteket és hangulatokat úgy irányítani, azokat oly elemezhetetlen összhangba hozni, hogy necsak egyéni fölfogá­sunkat és hangulatunkat, egy szóval egyéniségünket fejezzük ki s ez által beigazoljuk, hogy »le styl c'est l'homme« : hanem másokban is hasonló föl­fogást és hangulatot ébreszszünk. A szép irálynak e magas foka azonban csak azon keveseknek kiváltságuk, a kiket Horatius szerint a »natura és ars« egyaránt fölemelt, a kik az »ingenium«-ot, a »mens divinior«-t, az »os magna sonaturum«-ot nyerték isteni adomány gyanánt. Midőn tehát a szép irály tényezőiről beszélünk, azon képeket, alak­zatokat és fordulatokat értjük, a melyek ismereteink közlésekor az érdek­keltést, a figyelem ébren tartását, a szemléletességel előmozdítják; a melyek elvont ismereteink és hangulataink festésénél elmaradhatatlanok ; a melyek meggyőződésünknek és érzeménveinknek másokba való átülte­tésére a legfőbb, csaknem egyedüli eszközök.

Next

/
Thumbnails
Contents