Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1898

hatást, ha nem merő külsőségek, hanem a beszélőnek kedélymozgalmaiban gyökereznek, azoknak természetes kifolyásai. Ha azonban ezen szülőokúi szolgáló alapot nélkülözik, ha csak mondvacsinált külsőségek, álarczok: akkor nemcsak a czélzott hatást nem eredményezik, hanem visszatetszést keltenek. Az ilyen alappal nem bíró alakzatoknak az előadásba való czibálását nevezzük »ál-palhos<-nak. Továbbá természetes az, hogy a magasabb fokon lévő kedélymozgalmak ezen szinvonalat sokáig meg nem tarthalják, hanem kitöréseik ulán csökkenniök vagy megszünniök kell. Ezért az alakzatok alkalmazása huzamos vagy gyakori nem lehet. Ha a kedély húrjai nagyon fölajzollak, például Petőfi Örültjénél, találunk okot magyarázatukra; de az inkább értelemhez szóló, nyugodt kedélyhangulatot igénylő ismeretközléseknél*) nevetségesekké válanak. II. Hangulatunknak kifejezésére és másokban való fölkeltésére azonban leghathatósabb eszköz a képzetek társítása. Ugyanis azon hangulatot, a melyet bennünk egy képzet kelt, igen módosítja, erősbíli vagy gyengíti, vagy egészen megváltoztatja a társított képzetek által kellett hangulat, AI A KÉPZE- \ haldoklás képzete sülét hatással van kedélyünkre a föntebb már megIgj^ társitásn " 'említett okból, de e hatást a társított képzetek állal módosílhatjuk. Például mily egész más hálást gyakorol a haldoklás képzete, ha azt a »hervadó, lehulló liliom« (Vörösmarty) vagy az »aljon vergődő lelövölt gerle« (Arany) képzetével társítjuk s mily egész más hangulatot ébreszt, ha >a rothadó, bűzt terjesztő test« (Toldi szer.) képzetével csatoljuk össze. De nemcsak a hangulat kifejezésében fontos e társítás, hanem az értelemre hatásban is. Ugyanis, főképen az elvont dolgokat, a társított képzetekkel szemléletesbekké, könnyebben megérlhetőkké tehetjük. Byron zordon, csapongó lelkéről mennyivel világosabb képet alkothatunk magunknak, ha az elvont jellemzés helyeit Lamarlin c képét olvassuk vagy inkább szemléljük : A Lé cz urn, a sas, megveti rétet S a meredek szii-tol szereli csak, mint le, Melyet villám csapk'.d s a tel hóval hint be ; A harezmezöt, hol sok einher vérét ontja. A vízpartot, melyet fed a hajók romja. S inig a bús fájdalmát panaszló madárka Oda rak fészket az ér ró/sás partjára, Az, Atbos szédítő fokára lel.örvén Az ormon iit tanyát; alatta az örvény; Körötte vadaknak még vonagló teste *) Például Jámbor Tál irodalomtörténetében.