Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1897

— 99 — mény és aggodalom a jövendő eshetőségei miatt öröm és lelkesedésben olvadoznak fel. Mária Teréziának, az okos és szép királynőnek nyájas szava elhal a nemzet szivéhez; mellette áll gróf Pálffy János, a királyi had főparancsnoka, ki lojalitásban, királyszeretetben, a magyarnak ez ősi szokásában mintaképünk lehet. Híven őrzi, keblén szorongalja királynőjének gyöngyökkel kirakott arczképéí, érczalakja a bécsi Mária-Terézia szobor talapzatán ma is első a hódolók között. Mikor a vészek idején a királynő szemeibe könyek tolulnak, vonaglik az ajka, a hangja elcsuklik, akkor a főhajló Pálffy nádor keze önkénytelenül kardja markolatára téved és nyomban kitör belőle a királyi házhoz ragaszkodó igaz magyarnak többé vissza nem fojtható érzelme : »Vitam et sanguinem U Fegyverek villognak újra meg újra nemzeti életünkben, a magyar karddal védi hitét, védi hazáját, ősi alkotmányát fel nem adja soha. Tiszteli királyát, de nem feledi az ősz király ama intelmét sem : »Becsüld meg a műveltséget, még ha idegenből szakad is hozzád, mert enélkül az ország gyarló és töredékeny !« Mikor a halálmadár szerte rémesen csattogtatja szárnyát, akkor is ott lebeg a nemzet fölött a tudomány és költészet geniusa, akkor sem némulnak el a Múzsák. — Ellenei támadása közben, mikor meginog, elbukik nádori méltósága, tollal a kezében irja a lángeszű Verbőczy össze a király jogát, a nemes kiváltságát, nemzetének jussát. Könyve, a Hármaskönyv, tiszteletben marad, ezt nézik a bírák, nemesek forgatják, ettől remél a pór hiába reménylett szabadulást. Hazai talajon, nemzeti szellemben születik meg a jog alapkönyve, mint a hogy a királyi jegyző magyar érzelemmel jegyzé be egykor a régmúlt történteket. A kürtös Lehel, a bárdos Botond, a honfoglaló Árpád, a kalandozó magyar alakja a népmondából él a hegedősök ajkán, majd ezek nyomán a Névtelen minden tiltakozása, tudós lenézése mellett a Gesta Hungarorum-ban kel uj életre. El-elszörnyed ugyan a hazai krónikás pogány nemzete keresztény népeket fosztogató vadságán, de büszke azért a »hős kalandorokra«, kik »harczosok és lélekben erősek«, kikkel tán már Almos ideje óta pogány létükre velük van a Szentlélek kegyelme. A hőstettekről, csatákról idegen alapon tudós készültséggel, római nyelven regét-regére sző, hogy majdan a késő utódok is kedvvel és hazafias lelkesedéssel olvassák történeti könyvét. Hazai talajon, nemzeti szellemben születik meg a jog alapkönyve, magyar érzelemmel iródik meg nemzetünk ősi történelme, hozzá még hazai nyelven szólal meg a lantosok elseje, Tinódy Sebestyén. Nagy urak házából a vásáros néphez, a vásáros néptől a küzdők táborába viszi kedves lantját, hű élete párját. Szive melegével, szó-kimondó ajkkal, száraz, de dallamos énekben átkozza a viszályt, dicséri a vitézt, siralja a hazát, Losonczv, Szondy, Dobó hősies halálát. Majd »históriás énekekben« versbe foglalja hadi zajjal tele korának gyászos emlékét. A főurak lenézik éltében az igénytelen történeti költőt, de mikor azok hamvail a szellők már rég szerle-szét vivék, a kis csillag, a Lantos Sebestyén a távolban még akkor is egyre ég. Tiz viharos századnak jeléül liz szoborral örökíti meg a király nagyjaink, emlékét, kik, mint maga mondja, a nemzeti lét különböző téréin kitűnnekCsodálatos, de igaz ! Szent István szelleme támad fel újra, szent István méltó 7*