Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1897

XI. A TANINTÉZET ÉLETÉNEK FŐBB MOZZANATAI AZ 1897—98. ISKOLAI ÉVBEN. 1. Ünnepségek és látogatások. Az imént, Isten segítségével szerencsésen lefolyt iskolai év számos és kitűnő alkalmat nyújtott a tanári karnak, hogy nevelői lisztjének egyik leggyümölcsözőbb eszközét, az ifjúság fogékony lelkére oly áldásosán ható ifjúsági nyilvános ünnepségek tartását igénybe vehesse. Alig van az emberi szívben szent, nemes érzelem, melynek húrja ezen ünnepségek által meg nem zendült és édes összhangba nem olvadt volna az Islen, az egyház, a haza dicsőítésére. Hogy ezen ünnepségeink áldásos hatását fokozzuk s ne engedjük, hogy emléke ifjaink lelkében elhalványuljon, ünnepségeink programmját és az ünnepi beszédeket, melyekből annak tárgya, jelentősége leginkább kitűnik, e helyen közöljük. Legyen ez, szeretett tanulók, kedves s becsben tartott emlék, legyen üdítő, éltető forrás, melyből az élet tikkasztó, hervasztó hevében lelketek legszebb, legértékesebb erényvirágait öntözhetitek. a) A tanintézetünk kebelében virágzó ifj. »Önképzőkör» az idén is — mint az előző években — az aradi vértanúk és az 184-8. márczius 15-iki események emlékét kegyeletesen díszgyülésben ünnepelte meg. Továbbá Zalai Mihály tanár úr, az önképzőkör elnöke és Bitter Illés tanár úr, az ének- és zenekar vezetője, Vörösmarty Mihály koszorús költőnk szoboralapja javára, tisztán tanulóink közreműködésével, m. é. deczember 1-én a »Pécsi Kat. Kör« kegyességéből a kör fényes helyiségében konczertet rendeztek. Ezen nagy anyagi és erkölcsi sikerrel lefolyt ünnepséget, valamint a két díszülést »Önképzőkör«-rovatunk ismerteti. b) Apostoli királyunk Őfelségének valóban fejedelmi, a király és nemzet kölcsönös szeretetéből született ajándékát, mely által édes nemzetünk 10 nagynevű kitűnőségének és személyükhöz fűződő események- és eszméknek emléke lőn megörökítve, tanintézetünk m. é. október 30-án tartott ünnepélyén dicsőítette. Ünnepélyünk következő programm szerint folyt le. Az ünnepség isten-tisztelettel vette kezdetét, melyen az egész tanuló ifjúság részt vett tanárai vezetése alatt. A misét Prácser Albert tanár mondotta, melyen az ifjúság énekelt négy-szólamú régi egyházi énekeket. A templomból az ifjúság a gimnázium nagy termébe vonult, ahol az énekk ar az ünnepség bevezetésieül zenekisérettel elénekelte a himnuszt.