Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1897

— 26 — . ... És mily varázslat!?! . . lm a szent atya Életre kél .... Szemében égi láng; Ajkán a dicsőülés mosolya; Jobbjával áldásit osztja ránk; Baljában a szent törvények lapja, Arany hetükkel e szavak rajta, — Parancsok, — melyeket ki tenni tud. Az nyer hervadhatatlan koszorút: „Lemondás"', melynek üdv lesz a bére ; „Vezeklés", melynek kinja is gyönyör; „Böjt", mely békét tesz a szenvedélyre; „Ima", melyen a lélek égbe tör; „Elmélkedés", mely édes anyja a hitS reménynek, s mely szeretni megtanít; „Munka", melynek nyomán áldás fakad, Kedélyre, észre éltető harmat. „Szegénység", mely dúsgazdaggá tészen ; „Engedelmesség'„ mely koronát hord; „Szívtisztaság", melynek lángtüzében Angyallá lesz a gyarló, földi por . . . Ks szól a szent atya: „lm a pálya! Örökre boldog, a ki hűn járja . . . Fiaim! . . tárva-nyitva áll az ég, . . . Tanunk Cziszterczium !" . . . Szólt, s eltünék. Tanunk Cziszterczium ! . . A képzelem Fölépít téged is, szent cella-várt, Jlely, — mint erény fallal védett helyen — Oly sok dicső vitézt szivébe zárt . . Élénkbe tűn a rémes rengeteg, Hol a madárka sem mert szállni meg, S hol szikla közt, sűrű bozót alatt Csak félve vert búvó tanyát a vad. Ks mily varázslat ! ? ! . . Tündérkert leszen A bús pagony s kietlen pusztaság; A vad indán piros gerezd terem, S tövis helyett aranykalász s virág . . . A völgy ölén a szikla szivébül Az Ur szent hajléka is felépül, S harangja a messzeségbe sirja Az angyaléneket: „Ave Maria! . ."