Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1896

- Í1 cselekedjék, mint mások.» Dicsekedjünk tehát, hogy a boldogult katolikus volt ; de ez ne legyen elég, hanem a boldogult emlékét zárjuk szivünkbe, hogy példáján lellelkesülve, szeressük Istent, mint szerette ő; ragaszkodjunk egyházunkhoz és ennek fejéhez, a szentséges Atyához, mint ragaszkodott ő; törekedjünk boldogítani embertársainkat, mint Istent szeretve telte ő ; buzgólkodjunk tiszta, becsületes és munkás életünkkel a haza felvirágoztatásán, mint buzgólkodott ő ! Akkor az a kripta, melybe saját szavai szerint elrejtőzni kivánt, csak porló testét rejti el az emberek előtt; de az ő szelleme, erényei, az ő szeretete ezrek szivében él s élni fog, míg az igazi nagyságot tisztelni, a szeretetet szeretni tudják az emberek, mert igaza van Taczitusznak, ki a bölcsekkel azt vallja: »Non cum corpore extinquuntur inagnae animae: a nagy lelkek nem halnak meg a testtel.« (Agricola cap. 46.) Nyugodjál hát csendesen jámbor öreg, és hívj el gyakran minket a te erényeid szemléletére, hogy ezek utánzása által magasztaljunk téged; mert az az igazi tisztelet, hogy ha nem csupán muló érczben vagy kőben tartjuk fenn szeretteink, nagyjaink emlékét, hanem szellemük, erkölcseik utánzásában. Mindaz, a mit boldog emlékű Zsinkó kanonokban szerettünk ; mindaz, a mit a mi jó Pista bácsinkban csodáltunk, marad és maradni fog az emberek szivében ; az idő multán az emberek feledésbe mennek, de Zsinkó emlékét a sébes-szárnvú idő sem nyűvi el. És most szálljon imánk Ahhoz, kihez lelke már megtért, s kérjünk a mi szeretett l'ista bácsinknak örök boldogságot. Legyen áldott emléke! Légár Hugó.