Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1895

r fel mindjárt az isteni bárány szeplőtelen vére; a büszke, független, nomád, harcz- és rablásnak élő magyar kemény nyakát nem hajtá meg könnyen. Nem volt viaszból a magyar, hogy könnyen uj formába lehetett volna gyúrni. De hát nem is viaszból készül a pajzs. És a küzdelemben ismét Árpád magyarja fogyott. Fogyott, de nem veszett el! Mert magyar volt sz. István, az Isten választott embere, a magyarok Mózese; magyar volt sz. Imre herczeg, ki a kereszt lábához engesztelő áldozatul Gellért martir piros vérének rózsája mellé szüzessége fehér liliomát helyezé. Nem veszett el, mert pajzsnak szánta Isten a magyart. Szentjeiért és magyar népeért Isten csodát tesz, s magyarrá teszi az idegeneket, hogy midőn keresztény nyé lesz az ország, a magyarok hazája legyen kereszténynyé. E csoda ismétlődik a későbbi századokban is. Midőn már-már kiveszett a magyar faj, megmaradt nemes vérének egy-egy cseppje, s mint a bölcsek köve a fémeket aranynyá: magyarrá változtatja az idegen népeket. Mi lett volna fajunkból e csoda nélkül? Hiszen ezer éves multunk történetének minden lapja a magyar vértől piroslik. Szent István halála után még fokozódik a vihar, mely a keresztény magyar állam gyönge, ifjú csemetéjére tör. Belviszályok dúlnak a hazában. Testvér testvérrel, flu atyjával küzd a koronáéit; a honfoglaló vezérek sarjai egymással és királyaikkal harczolnak az ősi hitért, a hatalomért, a befolyásért; és az önmagát tépő nemzetet köröskörül ádáz ellenségek árja ostromolja. Nyugat s Kelet császárjai erőszakkal és fondorlatokkal függetlenségét és magyarságát, az északról és keletről betörő pogány népek vallását és fejlődő czivilizáczióját fenyegetik végveszélylvel. Mégis nő, erősödik, virágzóvá lesz a keresztény magyar állam. Nem mult el egy évszázad, és keresztény az egész ország. Nem kell téríteni többé a magyart, ő téríti meg a betörő besenyő, kun, jász rokon, de pogány népeket. Növekszik a keresztény magyarok száma a hazában. Templomok, plébániák épülnek mindenfelé s mellettük iskolák; a beköltözött idegen szerzetesek és mesteremberek szelídítik az erkölcsöket és a föld arczulatát; a sátrak eltűnnek s falvaknak, városoknak adnak helyet. Külellenségeivel is diadallal küzd meg a magyar s nemcsak megvédi függetlenségét, területének épségét, sőt kiterjeszti azt Kárpátoktól Adriáig. Ki nem látja ebben a Gondviselés védelmező kezeit és a kat. egyház áldásos működését ? Isten kegyelme királyainkban: Lászlóban, Kálmánban, Bélában fel-feltámasztja sz. István szentségét, bölcseségét, törvény- s államalkotó tehetségét és szent Imre erényeit a királyi ház ékes liliomaiban, Erzsébet-, Margit-, Hedvigben, a kat. egyház pedig a magyarok ősi pogány erényeit a keresztény erények fényével övezi. De im, uj förgeteg közeledik. És pedig akkor, midőn II. Endre gyönge kormánya alatt, a királyi tekintélyt sem a király jeruzsálemi utja, sem az aranybulla nem tudja megmenteni az elhomályosodástól, midőn a kizsarolt