Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1895

hibáink; jövőnk attól függ, méltó marad-e a magyar Isten kegyelmére, akarja-e, tudja-e mint magyar betölteni rendeltetését az uj ezredévben is V Igaz, most és jövőben nem kell védenünk a hazát, a kereszténységet a törők és pogány talár támadása ellen, de védenünk kell a modern pogányság, a vallástalanság, az istentagadás, az anyagiasság minden eszményét megölő mérge ellen. Most nem kell védenünk édes magyar nyelvünket, nemzetiségünket erőszakos kültámadások ellen, de igen a kozmopolitizmus mindent elmosó áradata ellen. Most nem kell félnünk, hogy duló csatákban vész el, semmisül meg nemzetünk, de vérmérgezésben, ha bűneink elhatalmasodnak vérünkben. Igaz, most nem hivatásunk többé, hogy nyugat czivilizáczióját védelmezzük, de védekeznünk kell azon czivilizáczió ellen, mely az Isten nélküli tudomány, a leikorbácsolt pénz- és élvezetvágy, az emberben felszabadított állat, a fékvesztett önzés fegyvereivel tor legdrágább kincsünkre : hitünkre, magyarságunkra, fennmaradásunkra. Szeretett tanuló ifjak ! Lij ezredévünk hajnala nem felhőtelen ; ébren kell lennünk, az uj ezredévet is meg kell érdemelnünk. Nem karddal a kézben, ezzel is ha kell — de a világosság fegyvereivel: a lélek szent hitével, vallásos meggyőződéssel, a sziv tisztaságával, erényeivel, nemességével, a jellem erejével, a kiművelt ész igaz tudományával. Nem vagytok magyarok, nem vagytok méltó utódai atyáitoknak, ha meg nem szerzitek e fegyvereket, vagy kezeitekből kitépetni engeditek. Isten veletek lesz, mint őseinkkel volt, és a babér, melyet nyújt, a legdrágább, legszebb, mit magyar sziv kívánhat: édes magyar hazánk virulása, biztos jövője Mi magyarok mint egy szikla-sziget, magunkban állunk, a népek hullámzó, ostromló tengerében ; igy álltunk a mult ezer évben is ; s ha megremegett is olykor, de áll mint Péter sziklája erősen, és állni fog, ha — mint a múltban — sz. István hite lesz alapja, ha a magyar erényeit — magát a sziklát — meg nem őrli a bel.-ő feloszlás; ha tetején ezután is olt ragyog az áldást sugárzó kereszt, ott lobog Szűz Anyánk képével annyi diadalt látott nemzeti zászlónk, s közöttük erős kezével magasra emelve a keresztet és zászlót, szt. István koronájával fején, áll a király. Isten, haza, király legyen jelszavunk, szivünk minden dobbanása, lelkünk minden gondolata, és élni fogsz, virágozni fogsz, édes magyar népem, az uj ezredévben!