Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1895

illeti meg, ő csak a kardot tarlja meg, hogy védje folytonos harcz és küzdelem között a török ellen hazáját és a kereszténységet. A török végső csapásra készül. A hajók ezreivel, a katonák százezreivel jelenik meg Nándor-Fehérvár alatt. Hunyadynak maroknyi, de hős, Kapisztránnak gyakorlatlan, de lelkesült keresztesei állnak vele szemben. És Jézus neve győz! A nándorfejérvári csodás győzelem napja az egész kereszténység ünnepe. — Midőn megszólal a harangszó reggel, délben s alkonyatkor és a buzgó keresztény »Az Úr angyala köszönté szűz Máriát« imádkozza, jusson eszünkbe, hogy ezen imával a nándorfejérvári diadalt köszöni meg az egész keresztény világ Magyarország Nagyasszonyának. Hunyady és Kapisztrán nevét az egész keresztény világ tisztelete és hálája ragyogja be. Ez volt Hunyadynak, mint hadvezérnek utolsó győzelme, s néhány nap múlva halálos ágyán, mint ember s keresztény győz utoljára. Megbocsát ellenségeinek, fiait a haza és a kereszténység szeretetére inti, ezek védelmét hagyja nekik örökül. Végre legyőzve halálos kimerültségét, maga megy az oltár elé, hogy szt. barátja kezéből magához vegye üdvözítő Jézusának szt. testét, kinek nevében és nevéért küzdött e földi hazájában, a ki jutalma leszen az örök hazában. A nándorfejérvári vereség megtörte erejét a töröknek. Idő kellett, mig uj rohamra szánta el magát. Végtelen szerencséje volt ez hazánknak, mert Hunyady elhunytával a Czilleiek, (iarák gonosz kezei ragadják magukhoz a hatalmat a gyönge király és ország felett. Isten kegyelme, hogy midőn újra közeledik a veszély, már Hunyady Mátyás fején ragyog szt. István koronája, Mátyás király fején, kit »csak azért nem nevez nemzete nagynak, mert neki szebb nevet adhatott: igazságos.« Mátyás örökölte atyjának hadvezéri lángeszét, akaraterejét, hősiességét, a kat. egyházhoz való ragaszkodását. És e tulajdonaival ismét ragyogóvá teszi a magyar nevet, tiszteltté és félelmetessé belső és külső, keresztény és pogány ellenségei előtt. Török, lengyel, cseh, morva, osztrák érzi fegyvereinek sulvát.. Benn az országban kipusztítja a rabló fészkeket, megfékezi a hatalmaskodó főurakat igazságot szolgállat a gyengéknek ; példájával, bőkezűségével felvirágoztatja a tudományokat, művészetet, ipart, földmivelést. De még több áldást árasztott volna nemzetére, ha lángeszét, akaraterejét a pápa és országa pénzáldozatát nem a császári korona megszerzésére, hanem a török ellen fordilja. Mátyás alatt Nagy Lajos fényes korszakát éli ismét Magyarország ! De mint Nagy Lajos halála után, ugy Mátyás király elhunytával is azonnal beállott a hanyatlás. Az ő erős keze emelte fel s tartotta a magasban, s midőn lehanyatlott a kéz, lehanyatlott a magyarok fényes napja is. Beáll az alkonyat, s Mohácsnál reánk tör a rémes éjszaka! Mohácsnál elveszett a csata, elveszett a király és »hazánk disze, virága vele«. De a haza nem Mohácsnál veszett el, elveszett az már előbb! Mátyás után következett királyaink gyöngesége, a főurak kapzsisága, fékevesztett hatalmaskodása, viszálykodása, a vérig zaklatott nép, mely a kereszt alatt nem a török ellen, de elnyomó zsarnokai ellen fordul, mély és mérges