Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1894
Inczédy Dénes 30 éves tanügyi munkásságának jubileuma, közli Gyikos Péter.
— 103 — Az ifjúság énekkara a »Himnusz«-t énekelte s ennek magasztos hangjai közt oszlott el ezután az ünneplő közönség, magával vive oly megható jelenetek feledhetlen benyomását, melyek korunkban már valóban ritkitják párjukat. * * * Ez volt a tulajdonképeni ünnep lefolyása. De hogy a tanári kar és Inczédy volt tanítványai által megindított és rendezett ezen jubileumi ünnep mily széles körben találkozott igaz rokonszenvvel s mennyire általános, az egész várost és vidékét felölelő jelleget öltött, leginkább mutatja a tisztelgések és üdvözlő iratok száma, melyekkel testületek, egyesek ugy az ünnep napján, mint az előző napokban Inczédyt kitüntették. így testületileg jelentek meg : a helybeli főreáliskola tanári kara, az elemi iskolák tanítói; Írásban fejezték ki üdvözlésüket : a jogakadémia, a budapesti rendház theol. tanári kara, a miasszonyunkról nevezett női iskola: megjelentek továbbá: a kath. tanítóképezde, a kereskedelmi iskola képviseletében e tanintézetek igazgatói, a pécsi egyházmegyei- s baranyamegyei kir. tanfelügyelő, valamint az ipar és ker. iskolai bizottság elnöke. A tanintézeteken kivül Pécs városa úgyszólván valamennyi főbb hivatalai: a kir. tábla, kir. törvényszék, ügyvédi kamara, pénzügyi és postaigazgatóság, a Pécsi Takarékpénztár s Kölcsönsegélyző egylet főnökeik által képviselve vagy testületileg üdvözölték a jubilánst. Testvéri szeretettel üdvözölte Inczédyt az irgalmas és szt. Ferenczrendiek pécsi háza. — Nem hagyhatom itt említés nélkül, hogy az irgalmas rend pécsi háza egy megelőző ünnepies alkalommal egy szép, értékes kelyhet nyújtott át Igazgatónknak 30 éves barátsága emlékére. Számosan (126) táviratban vagy levélben fejezték ki üdvözletüket. 0 Excellen. dr. Dulánszky Nándor megyés püspök, Pécs sz. kir. város tanácsa, a tank. kir. Főigazgató Írásban fejezték ki elismerésüket és üdvözletüket. Álljon itt mind a három szórul szóra. Ő Excellen. átirata a következő : 1076. 1895. Admodum Reverende ac Clarissime Domine Director! Intra aliquot dies completus eril trigesimus annus inde, a quo DVa munus professoris in gymnasio maiori Quinque-Ecclesiis auspicata, per hanc longam camque baud interruptam annorum seriem, successive munus etiam directoris adepla ibidem usque ad hodierna tempóra iuventuti excolendae operam naval. Eruditionis amplitúdó, in profitendis disciplinis rara dexteritas, quibus DVa statum ecclesiasticum illustravit,, meritorum laudem in omnium ore resonantem vix suscitasset, nisi DVa specimina cordati religiosi quoque prae se tulisset, ingenia iuvenum ita semper perpolienda sibi proposuisset, ut ex iis, quae visibilia in mundo conspiciuntur, iuvisibilem auctorem Deum cognoscerent, luminisque quod DVa in mentibus auditorum accendit, non solum splendorem reciperent, sed calorem etiam in cordibus ad omne opus bonum persentiscerent. Haec quidem DVa praestitit millenis, praestitit e clero meo dioecesano centenis, praestitit taciturno silentio latere magis contenta, quam pátere intenta. Quae autem celare neminem potuit, latere me qui possent ? Proin oportunitate hac mihi quoque utendum ratus, DVae libenter gratulor, ex imo corde fausta quaequae a Domino adprecor eandemque salvam,
