Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1894

Inczédy Dénes 30 éves tanügyi munkásságának jubileuma, közli Gyikos Péter.

— 101 — rossz példák — könnyelmű vagy rossz-akarata emberek letörlik, olvashatatlanná teszik azt, mit mi lelketekbe véstünk — söt összetépik az egész lapot! Ha ti valóban atyátoknak tartatok — elgondolhatjátok mily lelki fájdalmat okoznak atyai szivemnek ha ilyen eseteket Iátok — de azt is elgondolhatjátok, hogy mily édes öröm-érzet tölti el lelkemet, tanáraitok, szüleitek lelkét — ha az ellenkezőt tapasztaljak ; ha látjuk, hogy lelketek tiszta lapjain kinn, az életben is ragyognak a szavak mit szivetekre lelketekre irtunk: az Isten szeretete, az emberek az édes haza szeretete, a tiszta, erkölcsösvallásos élet: a kötelességérzet, a szorgalom, a becsületesség, az áldozatkészség. Istennek hála mindig több, sokkal több volt örömem, mint fájdalmam. E mai nap szolgáljon nektek édes fiaim ennek tanuságául. — Emlékezzetek is meg egész életetekben e napra, és e napon hozzátok intézett szavaimra. És az buzdítani fog benneteket, éber őrködésre int, hogy őrizzétek meg mindig lelkeitekre irt intéseinket, akkor méltó utódai leendetek a ti elődeiteknek, szüleiteknek, büszkeségei e tanintézetnek, örömei nekem és édes szüleiteknek; mert engedelmes fiai lesztek az Istennek, hü gyermekei az egyháznak, áldozatkész polgárai a hazának, hasznos tagjai a társadalomnak. Akkor e szép kép, melyben magatokat ajándékoztátok nekem - becses emlék, ereklye lesz szivemnek, melyre örömmel, büszkeséggel tekinthetek és biztosithatlak benneteket, hogy akkor is midőn már kiszálltatok ez intézetből, szét a világba —- szivemben, mint e kép keretében akkor is együtt maradtok tanáraitokkal és velem. Imáimba, mindennapi imáimba foglallak benneLeket mint eddig is tettem — és áldást kérek Istentől rátok és bennetek, általatok édes szíileitekre, édes hazánkra. Isten áldjon meg benneteket kedves fiaim ! Ezután fiyikos Péter nyújtotta át a tudós s lánglelkii költő Rosty Kálmán Jézus-társasági tanár latin nyelven irt következő Enthusiasmusát és osztatta ki az ünneplő közönség közt: Bernardi alumnum. laurigerum ducem Et Zircianae dulee jubar domíis, Palaestra nunc sertis triumphi Marté pio meritis, coronet! Ad irnpiatae regna Proserpinae Fortes retrudunt; qui pátriám beant Virtutibus; pacis quietem Consiliis moderantur attis ! Triginta. Musas Pannonicas colit Annis severis; viribus impiger, Triginta pubem pascit annis Hungaricam, fidei viretis! Haec magna cinxit Te juvenum cohors : Fluenta clara ex ore tuo bibens Scienliarum, quas Mathesis Ars numeris dominata fundit. Heu quanta virtus! quantus amor, labor: Stillare veri germina mentibus, Pulchrique gemmis sempiterni Progeniem decorare castam ! His nixus alis scandis ad aethera Lustrare soles et radio polos Stellasque describis micantes, Icariae sine fraude pennae. Heu quanta moles

; fingere publicae Duces salutis

! qui excidium sacris Aris retorquent, qui dolosa Monstra Stygis scelerumque larvas Natura mater, quaeque recondidit Secrela sinu, pandit amabilis, Velumque disrumpens, amoenam Blanda Tibi faciem et abyssus ÜL