Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1892

XIII. Gyikos Péter: Leo élete és működése

— 17 — Íme kedves Ifjak! főbb vonalakban sz. Atyánk élete és az egész világra kiható működése, mely folytonos nyilvánulása, pecsétje szeretetének. Ápolja a vallásos nevelést, mely a mindennapi tapasztalás és történelem bizonysága szerint ép úgy az egyház, mint a polgári társadalom jólétének és virágzásának alapja. — Az ő kérő szava bangzik, midőn az egyház nevében igy eseng : Apák, anyák ! adjatok nekem becsületes, erényes, keresztény gyermekeket; midőn az édes haza nevében kér: Fiaim! Adjatok nekem derék, erőslelkü, rendíthetetlen jellemű, vas-szorgalmú, vallásos polgárokat, mert csak az a nemzet boldogul, s az a hon virúl, melynek kebelében Isten él és honol. — Ó! ne utasítsátok vissza e szerető szív esdő szózatát; hisz, ha valaha, úgy most van szüksége minden hü fia és leánya lángbúzgalmára, eszére, szivére s főleg tántoríthatatlan hitére, mely hegyeket mozgat, mely az újkori pogányság elveivel bátran szembeszáll. Küzd sz. Atyánk az erkölcsök elfajúlása, a hitetlenség ellen, — melyek a népek és nemzetek életét sivárrá, boldogtalanná teszik. Küzd és áldoz, ha észszel kell, észszel, — a könyvek által, a tudomány hatalmával; — hol ez nem elég : vérrel, vértanúi szivéből és buzgó imájával. — Rámutat a társadalom sebeire, kijelöli a gyógyító-szert, — és a társadalom csak akkor lesz boldog, ha azt elfogadja. Isteni küldetését: »Menjetek, tanítsatok minden nemzeteket« szem előtt tartva, téríti missióival az egész világot és védi hiveit mindenütt. Ápolja, felvirágozásra segíti az igaz, helyes tudományt. És szavai nem hangzanak el a pusztában ! Vannak Péterek, kik könyekre fakadnak, vannak pogány századosok, kik, az erkölcsi felfordulást látva, mellüket verik, vannak megtért Tamások, kik, az egyház vérző sebeit látva, felkiáltanak : én Uram ! én Istenem ! Uj hit-mozgalom lendületét veszsziik észre úgy az Istennek szentelt, seregben, mint a hívek soraiban, — úgy az irodalom terén, mint a mesterség műhelyeiben, — úgy az elmékben, mint a szivekben. Felébredi és sorakozik a kath. világ; élénk figyelemmel kiséri érdekeit és védelmezi jogait; kételkedve hallgat azokra, kik csak hitük árán akarnák boldogítani. — Föltámadt sz. Atyánk szavaira és virágzik a remény, — a hit-élet feltámadásának reménye. — És bizalmunk erős! egyházunk hajóján Jézus lobogója leng; a kereszt 18 százados győzelme nincs meghazudtolva, — s bármint fejlődjenek is a körülmények : Krisztus egyháza nincs az ingadozó népakarat szeszélyéhez, sem a fejedelmi korona gyöngyeihez fűzve, — s míg 200 millió ker. katholikus szeretete hallgat a pápa szavára és őrködik felette, — ha e szám megfogyna is — szent bizalommal kiálthatjuk: Mit féltek kicsiny hitűek ! Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért! ostromolják bár a pokol összes erői Péter szikláját, ezen erőt nem vehetnek ! A vallástalan, hitetlen ész hasztalan jósolja szent egyházunk halálát, hasztalan mutat az üldözésben kapott fájó sebeire, — e sebek belorrnak és ragyogni fognak szent testén ; a a diadalmat tőle senki el nem veheti, mert ahhoz, mint igazságnak 19 százados életénél fogva joga van. 2