Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1892

XIII. Gyikos Péter: Leo élete és működése

Nagyméltóságú Püspök! Kegyelmes Urunk! Nagyérdemű Közönség! Kedves Ifjak! Az alkalom, mely bennünket ma összehozott, nem mindennapi; nem közönséges. — A gyermeki szeretet, melylyel sz. Atyánk iránt viseltetnünk kell, egy alkalmat sem mulaszthat el, hogy hódolatát, teljes figyelmét ki ne lejezze. Ha ugyanis méltó megünnepelni a jó atya vagy édes anya örömünnepét, kik szivük vérével neveltek tol bennünket, szeretetük jótékony melegével ápolnak és egész életükön át áldólag és védöleg terjesztik ki karjaikat telettünk, — vájjon ne emlékezzünk-e meg arról, örömünnepén, ki mindnyájunk lelki Atyja, ki lelkének összes erőit, éleiének minden perczeit az összes emberiség boldogságára és jólétére szenteli, áldozza? Ma Rómában ünnep van. Ma Rómában a Pápa az ünneplés központja, — Ó érette dobognak a szivek és Őt éltetve nyitnak meg az ajkak. — De nincs-e igy ez az egész világon? A kath. egyház élő szervezetében a Pápa: a sziv és agy. Tanintézetünk egy atom e nagy élőszervezet vérkeringésében, — s igy résztvesz az egész örömében, imáiban, ünneplésében. — Reggel az Úr templomában, most e helyen, — ott is, itt is szivünk, lelkűnk sz. Atyánk felé fordul, az égi szabadság rab-őre, a szeretetnek, jóságnak szeretetlenül üldözött Atyja felé, ki ma üli 50 éves püspökségének jubileumát. 50 év! és minő évek! Mennyi küzdelem, munka, szenvedés, gond, felelősség, megpróbáltatás emléke fűződik ezen évekhez! Az Istennek mily kegyelme, áldása áradt ezen idő alatt az emberiségre az Ö keze által! Mily nagy események fűződnek az Ő ezen 50 évéhez! Ha Rómában lehetnénk, ha szinről szinre láthatnók szelid arczát, hallanók egyrészt a hivek lelkesült öröm-kitöréseit, — másrészt az ellenséges elemek vad zaját: ugy nem kellene életét szavakkal vázolnom, — éreznénk, tudnánk mindent. De itt az én gyenge szavamra van bizva életét festeni. — Lehetek-e elég merész erre vállalkozni? — Lehet-e rövid néhány perez alatt ily életet, csak körvonalaiban is jellemezni? . . . Lehetetlen! — De nem is ezt akarom. Csak a főbb, kimagasló tényeket emlitem meg, azon vonásokat rajzolom meg, melyekről ráismerhetünk, melyek lelkünkben a szeretet, tisztelet és bámulat érzelmei által majd életet és megtestesülést nyernek, hogy éljen sziveinkben sz. Atyánk, mint példa, kit követnünk kell. — Hisz a virág azért virág, hogy virágozzék és illatával gyönyörködtesse az embereket, — a példa azért példa, hogy követésre ösztönözzön, buzdítson.