Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: Széchenyi István gróf, a magyar nemzet regenerátora.

meggyőződéssel hangzott szerte e hazában az újkori evangélium tana: Egybepontosítás, eszmesurlódás, jó törvény, szabad s biztos birtok. Ily ellentétes érzelmek hullámzása közben száll sikra a »Hitel« ellen Dessewffy József gróf a »Taglalat*-t&\, melyet a röpke iratok egész raja követett. Széchenyi nem soká marad adós a válaszszal, — »Világ« czimü munkája már 1831-ben közkézre jut. A »Világ« két részre oszlik. Az elsőben Széchenyi védő szárnyai alá veszi a »Hitelt« s okoskodásának ujabb, megdönthetetlen oszlopait viszi a ttízbe. Szenvedélylyel s szinte epével forgatja fegyverét, s midőn tiszta czélzatú és nemes ellenfelét már legyőzte, nem elégszik meg a diadalmi babérral, hanem a gúny és sarcasmus mérges nyilaival adja meg bajtársának a kegyelem-döfést. A »Világ« második részében a magyar nyelv természetes jogait, a magyar faj biztosítása czéljából, erélyesen hangsúlyozza, s kimondja, hogy kedvessé kell tenni a hazát, de főleg az ország fővárosát, melynek ő a Budapest nevel szánja. Ez legyen középpontja a nemzet anyagi és szellemi művelődésének. S miként a sziv löki szét a test tagjaiba az éltető vért, úgy a nemzeti feladat magasabb problémái is itt érlelődjenek meg, s innét terjedjenek szét a hazába. Két évvel később, 1833-ban, »Stadium«-át bocsátja világgá, előadván benne azon logikai egymásutánt, melyet az átalakulásnál követni akar. Széchenyi föllépése a párt-viszonyokat is megbontotta. Az eddigi udvari párt, mely a kormány törekvését támogatta, conservativ párttá alakúi, s védi a rendi alkotmányt; Széchenyi követői pedig az ellenzéki zászló alá gyűlnek s hirdetik tanait. Azonban Széchenyi, a mester, nem áll egyik pártba sem. Politikai körültekintése sugalmazza ezen felfogást. Hiszen nagyon jól tudta, hogy a pártfegyelem megfoszt a szabadságtól s kötelezettséget ró a párt irányában. Az ő független szelleme azonban, mely a szolgaság bilincseinek össze-zuzásában gyönyörködött, nem tűrte a békót. De meg avval is tisztában volt, hogy az ellenzék, mint párt, erősen támad a kormány ellen, s így ha ő is tagja, sőt vezére a pártnak, neki is a többivel együtt kell a rohamot intéznie. S ez nem vágott tervébe; mert szándékának keresztül vitelében a kormány jó indulatára szorult: s így ujjhuzása a kormánynyal törekvéseinek sikerét veszélyeztette volna. Nem hunyt ugyan azért szemet a kormány czélzatai előtt; de értette a módját, miként kell a kormányt, ha az igazat szemébe vágta is, előzékenységgel s ismert jó czélzatával ügyének továbbra is megnyernie. Az országgyűlésekről tehát Széchenyi szívesen elmarad. S mig mások a törvényhozás termében lelkes beszédeket tartanak, ő a casinó megalapításával a szabad eszme-cserének teremt helyiséget, a lóversenyek rendezésével az aristokracziát haza csalja s itthon költeti pénzét, az al-dunai sziklák légbe röpltésével a magyar közlekedésnek tör utat kelet felé, a hajógyár készítményeivel a Dunát árasztja el, a lánczhid szervezésével az első lépést teszi inog az iker-város öszszeforrasztása, s így egy hatalmas főváros létrejövéso félé. Mig igy Széchenyi vállalatainak eredményeivel a siker emberévé küzdi fel magát, Wesselényi Miklós báró a főrendiházi ellenzék zászlaját veszi kezébe. Ő is lelkes hazafi, a magyar fajt szívből szereti, s jövőjéért hőn lángol. A magyar