Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: Széchenyi István gróf, a magyar nemzet regenerátora.

— 15 — egészen a hazáé volt., a haza megrendülésével össze-törték, elméjét pedig elhomályosították, — s a nemzet legnagyobb fia, Széchenyi István gróf megőrült. Valósult tehát jóslata: hogy, ha a jövő neki ad igazat, »a nyereség fájdalma miatt lehetetlen meg nem őrülnie!* E pillanat óta a haza nagy fia, mint élő halott, Döblingben töltötte napjait, nyugodt perczeit még itt is a haza ügyének szentelve: mígnem az lHß()-ik év ápr. S-ikának éjjele nemes életét kioltotta. S most végezetül, hazám drága Szülöttei! hőn szeretett Ifjak! a honfiúi élek melegével fordúlok hozzátok! Csak imént ismertétek meg a legnagyobb magyart, Széchenyi István grófot, nemzetünket regeneráló tevékenységében. Jertek tehát, koszorúzzuk meg e dicső férfiú homlokát! S vájjon azon * főt, mely nemzetünk jövőjét készítette elő, mi díszesíthetné méltóbban, mint a nemzet jövője, az ifjúság fogadásának kegyeletes virágai?! Ártatlan gyermek s ifjú lelketek eszmény után vágyakozik. Akadjon meg hát szemetek az ő nagy alakján! S midőn látjátok, hogy ő a magyar nemzet Mózese, ki a szolgaság hónából népünket kivezette, a szabadság útját előtte kijelelte s megmutatta az igéret-földét; midőn tapasztaljátok, hogy mint nemzeti próféta, honfitársainak megváltásáért, a szót és tollat a lelkesedés teljes hatalmával megragadja, hogy a mit Árpád és Szent István megalkotott, Nagy Lajos tovább fejlesztetl, Hunyady .lános és Mátyás s Zrínyi Miklós meg a kard és fegyver erejével megvédett, azt ő, a szellemi harezok Leonídásaként, biztosítva adja át a jövőnek; midőn meggondoljátok, hogy határtalan honszerelnie figyelmét a haza jólétének összes tényezőire kiterjesztette, s akaratát a munkának azon hatalmas előszeretetével aczélozta meg, mely szűnni nem akaró tevékenységében szinte csodákat müveit; midőn tudjátok, hogy a lánczhid ma-holnap már ötöd magával csatolja egygyé az ikervárost, hogy a casinók, mint a pécsi is, évről-évre megújítói t pályadíjaikkal serkentik s buzdítják ifjú lelketeket zengzetes magyarnyelvünk ápolására; midőn nemes önérzettel látjátok, hogy hazai tudományosságunk, a magyar tudományos akadémia vezérlete mellett, immár európai színvonalra emelkedett; s midőn megszívlelitek, hogy Széchenyinek eszméi, társadalmi és politikai viszonyainkban, ma már mind testet öltöttek, intézményei folyton fejlődnek, jóslatai pedig beteljesültek; midőn szinről-szinre tapasztaljátok, hogy Széchenyi tisztelete a magyar nemzet kebelében él, miként ezt a nagyérdemű közönségnek ily rendkívüli nagy számmal megjelenése is bizonyítja, — mondom, midőn mind ezt mérlegelitek: ültessétek lelketekbe a hűséget a legelső magyar ember, a koronás király iránt; ápoljátok kebletekben a szóban és tettben megnyilatkozó honszerelmet a haza, tehát azon föld iránt, melyet vitéz eleink honfi vérrel oly bőségesen megszenteltek, s mely ma holnap mint ezred-éves örökség a fentartás és fejlesztés édes kötelességével rátok száll; szívjátok magatokba a magyar nemzeti érzést, hogy a magyarságnak majdan szószéken és iskolában, a törvényhozás termében és a közigazgatás csarnokaiban, s mindenütt, bárhova szólítson benneteket a haza szolgálata, hivatott apostolai lehessetek; tárjátok fel sziveteket, hogy a vallás-erkölcsi érzület, a polgári erények, a munka-szerelet, a