Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: Széchenyi István gróf, a magyar nemzet regenerátora.

derűink kell érette minden egyes esetben azon befolyások ellen, melyek hátráltatólag lépnek utunkba; e befolyásoktól tegyük egyszer mindenkorra függetlenekké magunkat, vívjuk ki egyszer mindenkorra a nagy harczot a politikai téren: akkor aztán urak vagyunk itthon, és akkor aztán az anyagi reformok terén is egy év alatt többet hozhatunk létre, mint most egy évtized alatt.« Széchenyi elvben helyeselte az egyenlőséget, de ennek életbe léptetését a magyar nemzetiség erősbödésével karöltve akarta eszközölni. Kossuth, nem félvén a fajharcztól, az egyenlőséget azonnal ki akarta terjeszteni minden nemzetiségre. Széchenyi a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak bizonyos fokú összpontosítását ezélozta. Kossuth a megyerendszer mellett kardoskodott. Legkiáltóbb az ellentét a modorban és taktikában. Széchenyi a kormánynyal szemben előzékeny, óvatos; a kormánypártot sikereivel iparkodik haladásra birni. Kossuth a kormánynyal szemben követelő, azt kérdezi, mi a jogos; a kormánypártot támadja, — ha kell, irgalmatlanul ostorozza. Széchenyi »Kelet Népe« cziiníí könyvében veszi fel a keztyüt Kossuth ellen. Széchenyi ismeri nemzetének minden ízét s faji sajátságát; de Ausztriáról, a birodalom érdekeiről is tiszta fogalma van, s így biztosan következtet a jövőre. Hazafias keserűséggel jajdúl föl: »Tisztán áll lelkem előtt, hogy a »Pesti Hírlap«, ha azonnal egészen más, az eddigivel homlokegyenest ellenkező taktikát nem követ, ha nemzetünk összebonyolított életkérdéseit és hazánk állását nem tekinti magasabb szempontból, Magyarországot a megsemmisülésre vezeti, s pedig szaporábban, mint gondolnók « Más helyütt meg így nyilatkozik Kossuthról: »A helyett, hogy hatalmas tollával szebb napokai derítene szerencsétlen hazánkra a I'. H. szerkesztője, az alkotmány falin kívül levő erők félingerlése és a vár felé uszítása által megtöri honi alkotmányos phalanxunkat és ekkép nem marad el a tökéletes elbomlás és ennek ellentéte - a kényuralkodás. Már most látom ezt világosan és be is bizonyítom. Kossuth szentnek nevezi a tulajdont s mégis csaknem communismusfélét prédikál; haladásra sürgeti a kormányt s egyszersmind elijeszti, felbujtogatva ellene az országot; a tömeg ordítozása által szenvedélyről agitátióra, agitátióról forradalomra ragadtatja magát.« Majd meg figyelmezteti a nemzetet, hogy Kossuth czikkei folytán : »Veszély fenyegeti a magyart,« »/avarnak vezettetik a nemzet; de van még idő a balirányok elejét venni, van idő az itt-ott lappangó, s most még talán igen, de később többé nem fékezhelő tüzeket eloltani, sok azonban már nincs.« A »Pesti IIirlap«-ról nyíltan hirdeti, hogy semmi egyéb, mint »egy nagy forradalmi syllogismus« s hogy ennek törekvése »mindenkit gyanússá tenni, kinek valamije van, minden felsőbbet a gyűlölet pellengérére állítani, minden létezőnek helyességét kérdésbe venni, hazánk municipalitását lehetőleg elnépszerűtleníteni, minden piszkot, minden aljast szőrszálhasogatóig feltúrni.« »A l'esti Hirlap szerkesztőjéről - mondja Széchenyi — sokan azt, hiszik: hogy oly annyira volna forradalmi anyaggal saturálva, mikép ez már vérébe ment volna át. És ez könnyen meglehet, én azonban nem akarom hinni. Azon kéréssel végzem be soraimat, ne használja népszerűségét Magyarországnak zavarba hozására,«