Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

_ 9 — Szóval igazság fogja körül, jellemzi és élteti egész én-jét. Már pedig a hová az igazság betelepszik, ott minden igazság, ott minden erény! A hazug másként beszél, mint a hogy gondolkodik, érez és akar; nála a szó eltakarja a gondolatot, a belső czáfolata a külsőnek. Nagyít, ha a körülmények úgy hozzák magokkal; vagy kicsinyít, ha épen szükséges, — tehát valósággal vájt-tükör természetű. Bizonyításra mindjárt vállalkozik: készséges, de kétes becsű tanú. Szavaira maga nem sokat ad : de másoktól nem egyszer így akarja kicsikarni a hitelt: megkövetelem, hogy szavaimat mindenki elhigyje. Előadásában határozottságot színlel, igy akarván megadni szavainak, igazság hiányában, az erőt. Nyelve valóságos fullánk, de nem bénul meg a csipés után, sőt minden egyes használattal iskolázódik. Nagy hangú szavakkal dobálódzik ; mindenhez hozzászól; soha nem látott, hallott, vagy tanulmányozott dolgokat összehasonlít, megbírál, sőt sokszor el is itél. Nem a valóság, a látszat az ő eleme; s ép ezért a nem tudom« kifejezés ismeretlen előtte, ligy akar feltűnni, hogy mindenhez ért : van is tehát határozott válasza minden kérdésre: de hogy az gyakran az igazságnak még csak árnyékában sem jár, keveset, vagy épen semmit sem törődik vele. Kritikája igazságtalan, ítéleteit nein a tárgy természete, hanem saját szeszélyei szerint alakítja. Következtetései önkényesek : mert nem az előzmény alapján vezeti le a következményt, hanem a jókedvében felállított záró-tétel számára tetszése szerint teremti az előzményi tételeket. A rövidlátókat, kik nem szokták, vagy nem tudják az igazi mértékarányt fölismerni, könnyen leveszi lábokról, s híveinek ritkuló sorait időnkint közülök egészíti ki. A pajtáskodásnak éltető lelke : mert nemcsak ügyesen alkalmazkodik és élénken szinez, hanem még soha meg nem történt eseményeket a valóság ruhájába öltöztet, uj helyzeteket teremt és ismeretlen viszonyokat eszel ki. s igy kifogyhatatlan a beszédben. Komoly emberek körében azonban számba sem jön; mert vagy már ajkán megfagy a szó, vagy, ha nyilatkozik is, mibe sem veszik szavát, állítását nem czáfolják s ellen-véleményére mit sem adnak. Erős kifejezésekben nyilvánuló türelmetlensége a tekintély, vagy hatalom előtt elnémul, s az előbb nagy hangú szájhősből megjuhászodott hízelgő lesz. Fölfelé demokrata, lefelé a legszükmarkúbb arisztokrata. A méltóság és rang előtt szolgailag bókol és hajlong, a hol hatalmat nem érez, korlátlan hatalmú úr; a mit becsülésben amott veszít, kipótolja, emitt önkénykedésben. Ajkán mosoly ül, arczát öröm-pír borítja el, szemében a barátság tüze lángol : szive azonban hideg és sivár. Mások örömében nem tud osztozni igazán • jó czimbora, de nem igazi barát. A szerencsétlenség láttára könybe lábadnak szemei és siet kifejezni rokonszenvét: de mindez csak krokodil-kőn v és a káröröm hangja. Barátságára elmondható : ments meg Isten barátomtól, ellenségemmel szemben majd csak megvédem magamat! Egyénisége a bizalomra nem elégséges alap ; kezei között minden : kiszolgáltatott tőke. Saját hibáit mások vádolásával födi be ; dicséretét és elismerését a kilátásba helyezeti haszon arányában osztogatja. A szó méreg az ő szájában : a loll igazságtalanul sebző támadó-legyver. Még a becsületesség és az érdem szentélyét sem kíméli; nem tud megbecsülni mást, mert nem tanulta tisztelni maga magát soha.